Az egyetlen dolog, amire szükséged van, hogy változtatni tudj életed „tehetetlenségén”

 

 

Mit jelent életünk tehetetlensége?

Az a hajlam, hogy ha már felépítettünk egy életpályát, életmódot, minden áron ragaszkodunk hozzá, hogy ezt az utat kövessük, anélkül, hogy nagyobb erőfeszítéseket tennénk valami más elérésére. Négy erő befolyásolhatja, hogy ne akarjunk változtatni az életünk eddig kialakult menetén: a szükségleteink, az önbecsülésünk, a tulajdonunk, és az érzéseink.

Ahhoz, hogy képesek legyünk bármiben is változtatni a jelenlegi életpályánkon (amit „előírtunk magunknak”), bátorságra van szükségünk.

Ez a legfontosabb, mikor valamit meg szeretnénk változtatni az életünkben. Amikor változtatunk valamin, egyben kockáztatunk is. A kockázat mindig ijesztő, mert ilyenkor akár hibát is követhetünk el. (Természetesen az érem másik oldala is igaz: csak akkor lehetünk valamiben igazán sikeresek, ha merünk kockázatokat vállalni.)

Az életünk megváltoztatásának bátorsága azt jelenti, hogy „hajlandóak vagyunk a tükörbe nézni”, és tudomásul venni azokat a tulajdonságainkat, amiről eddig nem is tudtunk, vagy nem szerettünk magunkban.

A bátorság azt jelenti, hogy elindulunk felfedezni a belső világunkat, és tanulunk valamit magunkról, magunktól, ahelyett, hogy elrohannánk a „rossz” érzelmeink elől. A bátorság teszi lehetővé, hogy az eddigi tehetetlenség helyett új életet fedezzünk fel magunknak, és

„merészen olyan irányt vegyünk, ahol korábban még senki nem járt”.

A bátorság segít az új életút melletti elköteleződésben, és hitben, segít abban, hogy a régi tehetetlenség, és egészségtelen szokások ne kerülhessenek ismét előtérbe. Segít, hogy meghozhasd a nehéz döntéseket, amelyek eleinte ugyan kényelmetlenek, de tudod, hogy szükségesek a változáshoz.

Bátorság kell ahhoz, hogy elhagyhasd a kényelmes, és ismerős régi, tehetetlen életed, és megragadhasd a reményt, amellyel egy új életpálya, életmód kecsegtet.

A változás bátorsága abban is támogat, hogy magadévá tehesd azokat az értékeket, amelyek jelenleg fontosak számodra. Olyan dolgokat tehetsz meg a bátorság segítségével, amelyek erősíteni fogják az önértékelésed, ahelyett, hogy gyengítenének rajta.

Ha kellően bátor vagy, akkor mersz felelősséget vállalni a saját életed alakulásáért, és mindenért, amit teszel, beleértve a hibáid, a kudarcaid, a sikereid, és az elért céljaidat is.

Végül: bátorság kell ahhoz is, hogy az összes érzelmedet (a negatívakat is) üdvözöld, és elfogadd olyannak, amilyen. Csak ha az érzelmek teljes skáláját megéled, akkor fogod tudni teljesen, és tökéletesen átélni a „jó” érzelmeket is, mint az öröm, lelkesedés, elégedettség, és boldogság.

A bátorság életünk tehetetlenségének megváltoztatásában hasonlít arra, mint mikor hideg vízbe fejest ugrunk. Tudod, hogy először sokkoló lesz. Kényelmetlen, és sajnálni fogod, hogy fejest ugrottál. De mikor már egy kis ideje bent vagy a vízben, elkezdesz hozzászokni a hideghez. Ami eddig elviselhetetlen volt, most már tűrhető. Az eddig ismeretlen többé már nem ismeretlen. Ami eddig fájdalmas volt, most felpezsdít.

A változással az a probléma, hogy sosem tudhatsz előre semmit biztosan. Amikor változtatni kezdesz életed tehetetlenségén, nem fogod tudni biztosan, hogy olyan irányba változtatsz-e, amerre valóban menni szeretnél, hogy sikerülni fog-e, vagy ez az a változás-e, amit tényleg szeretnél?

„A mostani életem ugyan nem valami jó, de legalább már megtanultam együtt élni vele.”

Senki nem fogja tudni neked előre megmondani, mi történik, ha változtatsz.

 

Bátorság, vagy tehetetlenség? Te melyiket választod?

Bátorság, vagy tehetetlenség? Te melyiket választod?

 

Ez az ismeretlentől való félelem: hogyan fog változni a belső világod, az érzelmeid, és hogyan fog változni a világ körülötted?

Ha valóban változtatni szeretnél életed jelenlegi mozdulatlanságán, akkor fejest kell ugranod a bizalomba, mintha hideg vízbe ugranál.

Ez a bizalom azzal kezdődik, hogy elkötelezed magad: már nem azon a régi úton szeretnél járni, ahova az eddigi életed vezetett, mert csak a további boldogtalanságban, és elégedetlenségben lesz részed. A bizalomhoz azonban az szükséges, hogy alapjaiban bízz és higgy saját magadban, és abban az elképzelésedben, hogy ki szeretnél lenni, mit, hogyan, és hol szeretnél tenni a jövőben. Szükséges bíznod abban, hogy a jó dolgok meg fognak veled történni, amikor kész vagy a változásra, változtatásra.

Ez a fajta bizalom, és hit segít abban, hogy a változás pozitív oldalára fókuszálj, az új életút pozitív történéseire, és érzelmeire. Persze, hibák mindig elő fognak fordulni, mivel sosem lehetsz 100 %-ban biztos abban, hogy a dolgok pont úgy történnek majd meg, ahogy azt előre eltervezted. De a változásba vetett hited később növekvő önbizalommá alakul, amely még jobb irányba fordítja az életed.

 

Bizonyos helyzetekben mindannyian félünk változni. Neked milyen félelmeid vannak a változástól? Milyen helyzetekben szeretnéd, ha több bátorságod lenne, hogy változtass azon, ahol az életed éppen most tart?

Hogyan állhatsz neki az érzelmi nagytakarításnak?

 

 

Ha jobban megfigyeljük, az egész világ érthetetlen, logikátlan, és véletlenszerű akkor, ha a környezetet okoljuk azzal, ami velünk történik, de végtelenül egyszerűvé lesz minden, ha magunkban keressük a választ…

Ilyenkor tavasszal van minden nagytakarítás ideje. Kívül a ház, a kert, a környezetünk, és belül a belső házunk takarítása. Ahol az érzelmeink, viselkedésünk, hiedelmeink, gondolataink laknak. Ez az a hely, amely elől szeretünk akár egész életünkben inkább elfutni.

De ilyenkor tavasszal minden megújul, és számot vethetünk azokkal a régi mintákkal, gondolatokkal, hiedelmekkel, és szokásokkal, amelyek már nem hasznosak számunkra. Szembenézhetünk múltbeli érzelmeink egész tárházával, és mérlegre tehetjük: szükségünk van-e még rájuk, vagy szeretnénk már végre valami hasznosabb, könnyebb, pozitívabb érzéssel helyettesíteni őket? Vagy még mindig inkább a súlyos terheket szeretnénk cipelni?

De az érzelmek nagytakarítása egyáltalán nem olyan egyszerű, mint egy házé. Igaz, nem kell ablakot pucolni, porszívózni, pókhálózni. Azt gondolnánk, elfáradni sem lehet tőle annyira. Mégis: hamarabb állunk neki kitakarítani a házunkat, mint a lelkünket megtisztítani a feleslegessé vált, de még mindig magunkkal cipelt érzelmi terhektől.

Persze, tudom, a következő kérdésed most az lesz:

„Szívesen megtenném, de mégis hogyan? Annyi mindennel kell foglalkoznom a munkahelyemen, otthon, és a gyerekekkel is! Hogyan jutna mindezek mellett időm magamra? Esélyem sincs ezt megvalósítani, hiába vágyom rá.”

Nos, ha Neked is ez jutott eszedbe, akkor jó hírem van. Napi öt perccel igazán sokat tehetsz magadért, és az érzelmi felszabadulásodért. Ennyi idővel senkitől nem veszed el az eddig rá szánt időd.

Lépésről lépésre haladva talán könnyebb lesz az érzelmi nagytakarítás is.

Annak érdekében, hogy ebben segítsek Neked, létrehoztam a Facebookon egy albumot:

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.404856992870855.97548.313380278685194&type=3

Érzelmi Felszabadulás Minden Napra

 

Napi feszültségoldás

Érzelmi Felszabadulás Minden Napra

Ebben az albumban 2-3 naponta fogsz olyan útravalót találni, ami segíthet abban, hogyan fordíthatod azt a bizonyos napi öt percet magadra, és mindez hogyan fog segíteni az érzelmi felszabadulásodban. De csak, ha csinálod!

 Mit szólnál, ha hamarosan már ezt mondhatnád magadról?

„Teljesen, és tökéletesen felelősséget vállalok az érzelmi reakcióimért, és a viselkedési mintáimért. Örülök az új, pozitív hiedelmeimnek, és viselkedésemnek, és kinyílok egy örömteli, és csodálatos életre!”

Minden nap Anyák Napja!

 

 

Hétvégén anyák napja.

Szerinted nem lenne jó, ha minden nap „anyák napja” lenne? Hogyan lehetne ezt megvalósítani? Hogy nézne ki, ha „minden nap anyák napja” lenne?

Az egyik klasszikus anyák napi ajándék: a reggeli ágyban. Amikor a gyerekek szolgálnak ki Téged, ahelyett, hogy ez fordítva lenne. Ezzel az is megmutatható a gyerekeknek, hogy néha segítsenek az anyukájuknak.

De hogy nézhet ez ki a mindennapokban?

Talán jelentheti azt, hogy a gyerekek minden étkezésnél segítenek az étel elkészítésében, vagy a terítésben, vagy mindkettőben. Néha kiszolgálhatják magukat ők is, vagy megkérheted őket időnként, hogy Neked is hozzanak egy pohár vizet. Ha szeretnéd, hogy segítsenek Neked, a panaszkodás helyett, hogy sosem segítenek a feladatok elvégzésében: meg kell kérned őket rá.

Amikor a gyerekek segítenek Neked az étel elkészítésében, nemcsak a terheiden könnyítesz vele, hanem ezzel egy időben azt is megtanítod nekik, hogy felelősséget vállaljanak, és megtanulják, milyen ételeket esztek a családban, hogyan kell azokat elkészíteni. (És ez a fiúkra éppúgy vonatkozik, mint a lányokra!)

Az anyák napja arra is való, hogy az anyák élvezzék a gyerekeikkel együtt töltött időt. Anyák napján az anyák élvezik a pillanatot, igyekeznek a zavaró tényezőket kívül rekeszteni, és a gyerekek kézzel készített ajándékainak örülni.

És a mindennapokban?

Minden nap találhatsz valamit, ami örömet szerez Neked a gyerekeidben, és ezt el is mondhatod nekik. Mit csináltak aznap jól? Miben voltak ügyesek? Mi tetszett Neked a viselkedésükben? Mit vettél észre, kinek segítettek?

Ezzel egyben azt is tanítod nekik, hogy segítőkészek legyenek másokkal szemben, és hálásak legyenek a jelen pillanatokért. Két legyet üthetsz vele egy csapásra!

 

Anyák Napja

Minden nap Anyák Napja

 

Végül pedig: az anyák napja az anyák ünnepléséről szól. Igen, az anyák megérdemlik, hogy minden nap megünnepeljék saját magukat, és különleges időt töltsenek magukkal, hogy elismerjék azt a fantasztikus munkát, amit végeznek.

Minden nap megünnepelheted saját magad, és a csodálatos gyermekeid is. Minden nap tölts különleges időt saját magaddal, és segíts a gyermekeidnek, hogy ők is különleges időt töltsenek saját magukkal.

Így valamilyen formában minden napot Anyák Napjává tehetsz. Mindenkinek nagyszerű tanulási folyamatot jelenthet. Igazi nyer-nyer játszma.

Te miben szeretnéd elérni a gyerekeidnél, hogy “minden nap Anyák Napja” legyen?

Te tudod, mi a Te „ikigai”-od?

 

 

A TED-en találtam egy előadást, amelynek ez volt a címe: Hogyan éljünk 100 évig?

Az előadó arról beszélt, vajon van-e valamilyen titkos recept arra, hogyan élhetünk 100 évig?

Van-e valami különleges diéta, különleges életmód, fussunk, vagy jógázzunk? Számít-e, ha az embernek vannak céljai? Vagy az, milyen társadalmi életet élünk? Vagy az, hogy miben hiszünk, hogyan gondolkodunk?

Mivel nagyon sokféle elképzelés létezik azzal kapcsolatban, mi lehet az egyetlen áldásos titka a hosszú életnek, az előadó egy csapattal közösen kutatásokat végzett. Olyan társadalmakat keresett a világban, ahol az átlagnál sokkal magasabb a 100 év fölöttiek aránya.

Azt kutatták, hogy ezekben a társadalmakban mi az, amit a nagyon idősek csinálnak, és azt hogyan. Mi a közös bennük, amitől ilyen sokáig élhetnek?

A japán Okinawai szigetvilágban élők között például van egy elterjedt mondás. Van egy szavuk, amely jelen van egész életükben. A „nyugdíjba vonulásra” nem ismernek szót.

De az őket egész életükben elkísérő másik szó, az „ikigai”.

Lefordítva ennyit jelent:

 „Az ok, amiért felkelsz minden reggel.”

Mi az a fontos az életedben, amiért minden reggel felkelsz. Szavuk van az életcélra.

Ez nagyon megfogott, és elgondolkodtatott. Mi vajon tudjuk, hogy nekünk mi az „ikigai”? Miért fontos, és érdemes nap, mint nap felkelnünk, és végezni a dolgunkat? Mi az, ami igazán számít az életben?

 

Életcél

Az ok, amiért minden reggel felkelsz

 

És még az is eszembe jutott, vajon hányan lennének a körülöttünk élők közül, akik erre a kérdésre kapásból válaszolni tudnak?

Pedig talán a legfontosabb kérdések egyike…

Te nem így gondolod?

Ha a teljes előadás érdekel, és kíváncsi vagy, mi az a 9 tényező, amely közös az előadó és csapata által vizsgált kultúrákban, miért élnek tovább, mint mi, megnézheted itt.

19 perc az egész. Túl hosszú időt nem fog elrabolni az életedből. (Van magyar felirat is.)

Anyai bűntudat. Veled milyen gyakran fordul elő?

 

 

Mi van, ha már évek óta nem tudsz úgy figyelni a gyermekedre, ahogy szeretnél?

Nem tudsz vele beszélgetni úgy, ahogy szeretnéd, mert nincs rá elég időd? Nincs hozzá elég türelmed, nincs hozzá elég energiád, mert nem marad belőle semmi a nap végére?

És ha minden feladatodat be szeretnéd fejezni, akkor valamit ki kell hagyni… A gyerek meg úgyis lerendezi a napjának elmesélését azzal, hogy nem történt semmi…

Mi van, ha időről időre felbukkan benned a bűntudat?

Hogy nem vagy elég jó anya? Nem így kellene csinálni? Mindent elrontottál, mindent másképp kellett volna? De innen már nincs visszaút?

Lehet pozitív oldala a bűntudatnak?

Igen. A bűntudat fontos érzés. Olyankor jelentkezik, mikor valamilyen fájdalmas dolgot követtünk el másokkal szemben. Ilyenkor szólal meg a lelkiismeretünk.

A bűntudat kapcsolatban tart az érzéseinkkel. Ha valami miatt bűntudatot érzünk, az nagy valószínűséggel annak a jele, hogy az életünk bizonyos területei javításra szorulnak.

És lehet az anyai bűntudat mérgező is

Bár nagyon fontos, hogy néha felébredjen bennünk a lelkiismeret furdalás érzése, sokan vannak, akikben ennek mértéke már mérgező formákat képes ölteni. A mérgező bűntudat az, ami akkor is jelen van, amikor éppen semmi rosszat nem tettünk. Mégis folyamatosan azon jár az agyunk, mit csináltunk rosszul? Közben meg állandóan megítéljük magunkat.

Egy bizonyos szinten persze minden anya azt szeretné, ha a gyermekei tökéletes kényelemben, és biztonságban részesülnének, tökéletesen boldogok lennének, függetlenül attól, hogy ez mennyi áldozatot követel tőlük. És amikor nem sikerül ezt az ideális állapotot elérnünk, automatikusan bűntudatunk támad.

A bűntudat első fájdalmas támadásait követően megkérdezheted magadtól: miért is érzed magad bűnösnek? Vajon ha megváltoztatnád a fontossági sorrendet az életedben (előbb a gyerekek, aztán a munka, aztán a háztartás, és csak időnként hagynád, hogy a sorrend felboruljon), az csökkentene az intenzív önvádon? A változás pozitív hatásokkal járna? Ha igen, tedd meg ezt a lépést.

Ha ez mégsem csökkent jelentősebb mértékben a bűntudatodon, akkor érdemes vele többet foglalkoznod.

Az anyákat a bűntudat gyakran meggátolja abban, hogy többet törődjenek saját magukkal. A bűntudat egy öntámadó, önmegsemmisítő, saját magát mélyítő belső állapot. Fontos tudni, hogy a bűntudat MINDIG rólad szól, és sosem arról, akivel szemben ezt érzed!

Ha azt látod, hogy valaki rosszul érzi magát körülötted: azt biztosan miattad van, vagy Te rontottál el valamit. Ha valakinek valami fájdalmat okoz, azért is Te vagy a felelős. Ha dühös, vádaskodik, vagy ítélkezik, szintén. Ez azt is jelenti, hogy „Te vagy a felelős” a másik lelki állapotáért. Ha ő nem érzi magát teljesen tökéletesen (és persze ki érezné így magát az év 365 napján?), akkor annak rögtön Te vagy az oka. És Te tehetsz azért, hogy ez megváltozzon, hogy újra szeretetteljes, nyugodt, és kiegyensúlyozott legyen.

 

Anyai bűntudat

Anyai bűntudat

 

Ez egyben azt is jelenti, hogy ha „tudod, hogy a másik miattad érzi rosszul magát, és ezen csak Te változtathatsz”, akkor rögtön ellenőrzésed alatt tarthatod azt, hogy a másik hogyan érez veled kapcsolatban. Ha mindig jókedvű, akkor Te mindent jól csinálsz, és megdicsérheted magad. A negatív belső önkritikus hangok elhallgathatnak végre. És Te biztonságba kerülsz.

Ötletek az anyai bűntudat csökkentésére

1. A célok és prioritások újragondolása

Ha folyamatosan azon pörögsz, hogy sem „minőségi”, sem „mennyiségi” időt nem tudsz eleget tölteni a gyermekeddel, akkor érdemes újra gondolni, hogy mik a legfontosabb céljaid. Ezt persze befolyásolja a munkahely, az időbeosztás, és az energiaszinted is. Mégis érdemes végiggondolni, melyek azok a tevékenységek, amelyek helyett több időt tölthetsz a gyerekeiddel, hogy csökkents a bűntudatod szintjén. Ugyanakkor érdemes végiggondolni azt is, hogy mi számít szerinted, és a gyerekeid szerint „minőségi”, és „mennyiségi” közösen töltött időnek. Ez nagyon különbözhet gyerekenként, életkoronként, egyéniségenként is.

Lehet, hogy érdemes lehet ezt velük is megbeszélni, nem biztos, hogy azt fogják róla gondolni, amit Te gondolsz, hogy gondolniuk kéne.

2. Emlékezz a szerepedre szülőként

Szülőként a mi feladatunk felállítani a korlátokat is. Mi határozzuk meg az idő, pénz, ajándék, stb. kereteket. Ez a szülői feladatok része. Szükségtelen bűntudatot éreznünk akkor, amikor ezeket a korlátokat be is tartjuk. Ilyenkor nem szabad hagyni, hogy a bűntudat irányítsunk helyettünk, és mégis megengedjünk valamit, amiről a gyerekek is tudják már, hogy az ő érdekükben felállított korlátok betartásáról van szó.

3. Tanulj a hibáidból

Megengedheted magadnak azt is, hogy néha hibákat kövess el, amelyekből a jövőben tanulni tudsz. Ha hibát követtél el, légy őszinte a gyerekeiddel is. Bocsánatot lehet kérni tőlük is, és elmagyarázhatod a helyzetet. Egy egyszerű bocsánatkérés csodákra képes. A bűntudat hatalmas terhes felhőitől képes megszabadítani bárkit.

4. Változtasd a „bűntudatot” „sajnálattá”

Próbáld ki, mi történik akkor, ha az eddig „bűntudat”-nak, vagy „lelkiismeretfurdalás”-nak nevezett érzésed ezentúl „sajnálat”-nak hívod magadban.

A sajnálat ilyenkor ugyanis azt jelenti:

„Megtettem mindent, amit tudtam ebben a helyzetben, és nem hagyom, hogy a gyermekem reakciója határozza meg a viselkedésemet.”

5. A mérgező bűntudat megértése

Az egészséges bűntudatra szükségünk van, hogy érezzük, hol húzódnak a határaink, mikor tettünk rosszat másoknak. De a mérgező (állandóan jelenlévő) bűntudat senkinek nem tesz jót. Ahhoz, hogy megértsd a mérgező bűntudat sajátosságait, a következőt érdemes végiggondolnod:

  • azt hiszed, ha mindent „jól” csinálsz, mindenkinek megpróbálsz megfelelni, azzal ellenőrzésed alatt tarthatod, hogy mások mit gondolnak rólad (jót, vagy rosszat)
  • ez pedig folyamatos önostorozáshoz vezet, hogy mindig csak a „megfelelő módon” viselkedj
  • amelytől aztán végül folyamatos bűntudatod támad („most vajon jól csináltam-e mindent).

 

Na, jó, de hogyan lehet ebből kikeveredni?

  • ha sikerül tökéletesen elfogadnod, hogy képtelen vagy mások érzéseit, és viselkedését irányítani, vagy az ellenőrzésed alatt tartani (és ez még a saját gyermekedre is igaz)
  • ettől csökkenni fog az önítélkezés, önostorozás súlyossága, és gyakorisága is
  • amely végül a folyamatos mérgező bűntudat csökkenéséhez vezethet.

 

Persze, tapasztalatból tudom, ezt távolról sem olyan egyszerű megtenni, mint ahogy le van írva. De gyakorlással sokat segíthetsz magadon.

Ha ez sem segít, de úgy érzed, már szeretnél megszabadulni a folyamatos önvádtól, akkor itt tudok neked segíteni benne.

 

Szóval, milyen gyakran szeretnél a jövőben az anyai bűntudat áldozatává válni?

Eléggé odafigyelsz a gyerekedre, mikor beszélgettek?

 

 

Szól a rádió, autót vezetsz, nagy a forgalom. A gyerek meg hátul a kocsiban elkezdi mesélni a napját.

Vagy otthon mosogatsz, mosol, vacsorát készítesz, takarítasz még este, hullafáradtan, és nem érted, miért nem tudja közben a gyerek rendesen elmagyarázni, hogy mi történt vele aznap az iskolában. Mi bántotta, mi érintette rosszul, melyik osztálytársa, vagy melyik tanár hülye, és mi nem sikerült neki aznap. (Ha egyáltalán még mesélni szeretne valamiről, nem pedig elvonul a szobájába külön, hiszen „úgysem történt semmi” .)

Túlterhelt anya. Egyszerre végez mindent?

Eléggé oda tudsz ilyenkor figyelni rá?

Tudod, hogy mi zajlik benne?

Mit gondol, mit érez, milyen (esetleg téves) következtetésekre jut?

Hányan kérdezték már meg tőled: Hogy vagy? De a válaszra már nem figyeltek oda? Közbevágtak, magukról kezdtek beszélni, vagy egyszerűen csak tovább mentek? Vagy azt mondták, figyelnek, de közben mással voltak elfoglalva? Ez a viselkedés általában keserűséget hagy bennünk (a gyerekeinkben is). Mindenki szereti, ha odafigyelnek rá, és meghallgatják. Azt szeretnénk érezni, hogy valaki törődik velünk.

Még inkább igaz ez a gyerekekre. Hiszen ki figyeljen rájuk teljesen, ha nem mi, a szüleik?

Ha különböző okokból nem tudunk rájuk figyelni („sok a munka, fáradt vagyok, és ingerült, a beszélgetés is csak egy újabb kötelesség, mindenki inkább hagyjon békén”), akkor nem vesszük észre a valós igényeiket, eltávolodnak tőlünk, és könnyebben elkallódhatnak.

A mai világban, mikor minden arról szól, hogy minél több információ terelje el a figyelmünket a belső hangjainkról, a saját belső igényeinkről, és egyéniségünkről, ez még fokozottabban érvényes.

Nyugodj meg, senki nem született automatikusan odafigyelőnek, és empatikusnak.

De tanulható, sőt folyamatosan fejleszthető képességünk. És a gyerekek érdekében talán meg is éri, hogy egy kicsit fejlesszünk rajta…

1. Az első lépés, ha elhatározzuk, hogy mi magunk kevesebbet beszélünk, és ehelyett többet figyelünk a környezetünkre. A legtöbb ember szeret beszélni, különösen magáról. Ha valakinek a mondanivalójára figyelsz, előfordulhat, hogy túl gyakran közbe akarsz vágni, és véleményt mondani, vagy javaslatot megfogalmazni arról, amiről a másik beszél. Érdemes erőfeszítéseket tenni azért, hogy ezt meg tudd állni. Ilyenkor a másiknak megadod a lehetőséget, hogy teljesen meghallgatásra találjon.

2. Akár a gyerekedre, akár barátokra, kollégákra figyelsz, ajándékozd neki a tökéletes figyelmed. Ilyenkor jó, ha semmi nem zavar meg (telefon, számítógép, TV, vezetés, házimunka) a teljes odafigyelésben. Ha a zavaró tényezők elkerülhetetlenek, igyekezz elhatárolni magad tőle, amennyire csak tudod. Különben a beszélgetőpartnered könnyen fogja azt hinni, hogy a „zavaró tényezőkre” inkább szeretnél figyelni, mint rá.

Érdemes ilyenkor azt is észben tartanunk, hogy időben körülbelül ugyanannyit vesz igénybe, ha előbb a teljes figyelmünket adjuk egy beszélgetéshez, és utána ugyanezt a teljes figyelmünket az elvégzendő munkának, mint ha fél figyelemmel egyszerre próbálunk erre is, és arra is figyelni. Csak a végeredmény, és a közös megelégedettségünk fog különbözni a két esetben.

Teljes figyelem

3. Amikor a másikra figyelsz, tedd félre a saját gondolataid, ítéleteid, és tapasztalataid. Tégy úgy, mintha semmi korábbi kapcsolatod, előzetes tudásod nem lenne azzal, amit hallasz. Ezzel elkerülheted, hogy már előre előítéleteket alkoss a másik mondanivalójával kapcsolatban.

4. Ha tőled eltérő nézőpontú emberekre figyelsz (vagy épp a gyermeked képvisel tökéletesen eltérő nézőpontot tőled egy vitában), akkor képzeletben „lépj be az ő helyzetükbe”. Talán így sem fogsz velük egyetérteni, de segíthet jobban megérteni az ő szempontjaikat is. Próbálj közös nevezőt találni, olyan területeket, amelyekben mindketten egyetértetek.

5. Mielőtt válaszolnál, várd meg, míg a másik befejezi a mondanivalóját. Ha már akkor megfogalmazod a válaszod, amikor az előző még beszél, akkor nem tudsz közben teljesen odafigyelni rá, mert jobban lefoglalnak a saját gondolataid, és az, hogy mit fogsz válaszolni.

6. Néha foglald össze, amit a másik mondott, hogy megbizonyosodj róla, jól értetted-e. Ezzel jelezheted számára azt is, hogy milyen mélységben figyelsz rá.

7. Amíg másokat hallgatsz, megfigyelheted azt is, hogyan adják át az üzeneteiket. Hangosak? Gyorsan beszélnek? Milyen szavakat használnak az érzelmeik kifejezésére? Milyen a hangszínük? A hanghordozásuk kifejezi azokat az érzelmeket, amiket az elmesélt téma éppen kivált belőlük? Ha az emberek mérgesek, rosszul vannak, vagy szenvedélyesek, miközben mesélnek, felerősödik a hangjuk, és a tónusa is megváltozik. Ha izgatottak, általában gyorsabban, ha rosszkedvűek, lassabban beszélnek, és a hangtónusuk szomorú, vagy mellőz minden érzelmet.

 

Veled előfordult már, hogy volt különbség, mikor teljes odafigyeléssel próbáltál beszélgetni a gyerekeddel, és amikor minderre nem volt energiád?

30 dolog, ami közös bennünk

 

 

Van más módja is annak, hogyan simíthatjuk el a nézeteltéréseket a gyermekeinkkel. Például elgondolkodhatunk azon közösen, hogy mik azok a dolgok, amik közösek bennünk.

Amikor új emberekkel találkozunk, mindig azt keressük, hogyan ismerhetnénk meg jobban őket.

Egy családban azonban már mindenkit régóta ismerünk. Mivel nem választjuk a családtagjainkat, akadnak pillanatok, amikor úgy érezhetjük, hogy csak „rá vagyunk kényszerítve” (akár szeretnénk, akár nem), hogy időt töltsünk együtt. Igaz ez a csonka, és a teljes családokra is. A kényszerűen együtt töltött idő pedig még több szükségtelen feszültséget idézhet elő.

Az alábbi játékkal oldhatóak a családon belüli feszültségek, és közelebb kerülhetnek egymáshoz a családtagok. Jobban tudatára ébredhettek a közös tulajdonságaitoknak, és könnyebben elfogadhatjátok a különbségeket. Hasznos lehet az ellenségeskedő gyermekek számára, hogy közelebb kerülhessenek a szüleikhez, és a szülők is hozzájuk.

De nyugodtan játszhatjuk a játékot a szüleinkkel, vagy a barátainkkal is.

A játék menete:

1. Először a könnyű hasonlóságokat gyűjtsétek össze. Mindenkinek van szeme, haja, füle. Talán a nemetek is megegyezik. Ugyanazt a nyelvet beszélitek, isztok tejet, esztek kenyeret, ugyanúgy zokni van rajtatok, ugyanazt a focicsapatot utáljátok.

 

2. Légy türelmes. A cél nemcsak egy hosszú lista összeállítása. Hiszen néha a gyerekeink (különösen a tinédzserek) szeretik azt hinni, hogy egy teljesen különböző bolygóról jöttünk, mint ők, és képtelenség akár egyetlen közös tulajdonságot is találni.

3. A beszélgetést azokkal érdemes kezdeni, amikről tudjátok, és egyértelmű, hogy közös bennetek. Utána jöhetnek azok a dolgok, amik nem teljesen egyeznek, de meg lehet találni a közöset bennük. Pl. ha valaki a pizzát szereti, a másik meg a sajtos tésztát, abban közös nevező lehet a tészta, mint kedvenc étel.

4. Lehet csak azzal a gyermekkel játszani, akivel éppen konfliktusunk van, de még izgalmasabb, ha a párunkat, és a többi gyereket is bevonjuk. A hasonlóságok egész hálóját terjeszthetjük ki a családra. Kereshetünk két-két ember közötti hasonlóságokat, de olyat is, ami az egész családban közös.

5. Csak addig játsszuk ezt a játékot, amíg mindenki örömét leli benne. Ha valaki megsértődik, vagy kivonul, akkor hagyjuk abba, és később folytassuk. Az összegyűjtött hasonlóságokat érdemes leírni, és a gyermeknek adni „megőrzésre”. Később ezzel is könnyebb lehet elejét venni a nézeteltéréseknek. És bármikor visszatérhetünk rá, hogy tovább bővítsük a hasonlóságok listáját.

Ez csak egy egyszerű ötletelés, hogy néhány percre összedugjátok a fejeteket, mégis nagy értéke lehet a család tagjai közötti kapcsolatok javításában.

Szerinted a te családodban hogyan működne ez a játék?

Idézd fel életed legszebb, gyermekeddel együtt töltött pillanatait!

 

 

Néha akadnak elkeserítő pillanatok is a gyereknevelésben. Erről ritkán szoktunk beszélni. Mégis előfordul, hogy elveszítjük a fejünket. Dühösek leszünk, nem tudjuk kezelni a hisztiket. Szorongunk, bűntudatunk van, és nem értjük, mit rontottunk el. Pedig teljes erőnkből igyekszünk, és mindent úgy csinálunk, ahogy „a nagykönyvben meg van írva”. De mégsem működik semmi.

Ilyenkor könnyíthet a lelkeden, ha elképzeled a következőket.

Bizonyára nem mindig minden volt olyan szörnyű a gyermekeddel töltött időd során, mint amilyennek most érzed a helyzetet.

Akadtak jó pillanataitok is. Talán olyanok is, amikor szinte tökéletes volt a harmónia kettőtök között.

Emlékszel ilyen eseményre?

Biztos vannak olyan közös élmények, programok, pillanatok, amikre szívesen emlékszel vissza.

 

1. Idézd fel ezek közül azt, ami elsőre eszedbe jut.

Vagy azt, amelyik a legerősebb ilyen pozitív emléked.

2. Írj egy listát azokról a jó érzéseidről, amiket akkor éreztél.

  •                 Hogyan viszonyultál akkor a gyermekedhez?
  •                 Hogyan éreztél vele kapcsolatban?
  •                 Mitől volt az a helyzet sokkal jobb, és ideálisabb, mint általában a vele töltött időd?

 

3. Ha kész vagy a listáddal a pozitív érzéseidről, éld bele magad egyenként ezekbe az érzésekbe.

Például, ha ezt írtad fel: „Jól éreztük magunkat együtt.” Egyszerűen csak képzeld bele magad a helyzetbe, amilyen élénken csak tudod. A képzeletedben újra ott jársz.

Aztán vedd a következő pozitív érzést a listádról, pl.: „Minden tökéletes volt.” „Ezek azok a pillanatok, amiért szeretem.”, és ezekbe is éld bele magad egyenként, a lehető legtökéletesebben.

4. Hogyan érzed magad most, amikor a lista végére értél?

Minél több érzést sikerül a lehető legélénkebben felidézned, annál jobban fogod magad érzezni, és annál könnyebb lesz elengedni mindazt, amiért éppen most dühös vagy a gyerekre.

5. Tartsd meg a listát.

Ha legközelebb újra feszültség támad köztetek, egy alkalmas pillanatban vonulj félre, vedd elő, és éld újra át a pozitív érzéseket. Készíthetsz ilyen listát több emlékezetes eseményről, és emlékről is. Minél több emlékről készítesz listát, és éled bele magad újra, annál hamarabb fog rendbe jönni a kettőtök közti kapcsolat.

Ha mégis nagyon intenzívek a negatív érzéseid, és úgy érzed, csak a pozitív gondolatok, megerősítések, és mondatok nem nyújtanak kellő segítséget, akkor szívesen segítek személyesen (itt), mert ilyenkor nagy a valószínűsége annak, hogy szükséged van a mélyebben gyökerező negatív érzések oldására is.

Mondj egy „jobban érzem magam” történetet!

 

 

Nem vagy képes boldogtalan lenni, ha nincs mellé egy boldogtalan történeted is. Ha tele vagy negatív érzésekkel, az önmagában még nem jelenti azt, hogy boldogtalan is vagy. De a boldogtalan történeted, és a negatív érzelmeid együtt már valószínűleg igazi boldogtalanságot okoznak.

És ugyanez fordítva is igaz: boldog csak a boldog történeteiddel együtt lehetsz. A pozitív érzelmek önmagukban még nem jelentenek boldogságot. De ha tele vagy boldog történetekkel, és pozitív érzésekkel, akkor közelebb kerülsz saját boldogságodhoz is.

A történeteiddől függ, hogy a hozzá kapcsolódó érzelmeid pozitívak, vagy negatívak lesznek. Az elmesélt, átélt történeteid adják meg az érzelmeid értékét, és jelentését, hogy azok a boldogságod, vagy a boldogtalanságod támasztják alá.

Jól mutatja be ezt egy megtörtént történet:

„Apám hirtelen meghalt abban az időben, amikor én egy szörnyű munkahelyen dolgoztam. Haza utaztam a temetésre, és a következő fájdalmas hét során rájöttem, hogy az apám halála ugyan rettenetesen fáj, de nem mérgező módon. Szép emlékeim voltak róla, szerettem a testvéreimet, sajnáltam az édesanyámat, ugyanakkor büszke voltam arra az életre, amit 45 éven keresztül osztottak meg egymással. Megtapasztaltam, hogy a fájdalom nem szükségszerűen rossz, mérgező, vagy kerülendő dolog. Lehet nagyon csodálatos is.

És ugyanez alatt a hét alatt felismertem azt is, hogy ami igazán mérgező, és visszataszító az életemben, az a munkám. Úgyhogy visszatértem, és otthagytam az állásomat, mert rájöttem, hogy nem maradhatok meg egy olyan helyen, ami ennyire rosszat tesz nekem. Ha valami nehéz, és kihívást jelent, attól még nem feltétlenül kell „rossznak” is lennie.”

 

 

Ha javítasz az életedről naponta mesélt történeted tartalmán, és számodra fontos jelentésén, akkor az egész életed is egyre javuló történetté válhat.

Miért ne lehetne minden napunk „a hét legjobb napja”? Az a nap, amikor a legjobban érezzük magunkat a bőrünkben, függetlenül attól, hogy a külvilág hogyan próbál „lehúzni” minket a negatív energiákkal?

Ahhoz, hogy egy valódi „jobban érzem magam” történetet el tudj mesélni, előbb szükséged van arra, hogy mielőtt beszélni kezdesz, keress magadban egy igazán pozitív, és elfogadó érzést valami, vagy valaki iránt.

Ha megtaláltad legbelül ezt a valóban tisztán pozitív érzést, akkor könnyebb lesz ebből a perspektívából, ennek az érzésnek a hatása alatt elmesélned bármilyen másik történeted is. Később megpróbálhatod képzeletben még jobban javítani, fényesíteni, kiterjeszteni ezt az érzésedet, amelynek eredményeként valószínűleg egyre jobban és jobban fogod magad érezni.

Neked is van olyan „történeted”, amin szívesen javítanál, mert most nem olyan jó benne élni? Hogy a „nagyon rossz ez az egész így” egy „egyre jobban érzem magam” történetté váljon?

Lehetnél boldogabb anya is?

 

 

A boldogság több mint egyszerűen „csak az a mosolygós érzés”.

A boldogság az, amikor úgy érezzük, valami nálunk nagyobbhoz tudunk csatlakozni. Ha az emberek valami náluk nagyobbat szolgálhatnak, azt úgy szokták leírni, hogy ilyenkor az életük megtelik tartalommal.

„Értelmes életet élnek.”

Nem a mosolygós arc számít, hanem az, hogyha befejezted, amit csináltál, újra megtennéd-e ugyanazt.

Ha igen: az a boldogság.

Ha szükség van Rád, az nagyszerű érzés. Olyan, mintha a tízszeresét kapnád vissza annak, mint amit beleadtál. Valószínűleg gyerekünk sem csak azért van, hogy „boldoggá tegyen minket”. A megszületésükkel a lelkünk egy olyan részét nyitják meg, amiről korábban fogalmunk sem volt, hogy létezik.

Az első lépés ahhoz, hogy valóban boldogabb anyák legyünk az, ha értékeljük azt, ami csinálunk. Ha azt érezzük, fontos, amit teszünk.

Értékeled azt, amit csinálsz?

A következő lépés, ha olyan módszereket találunk, amivel jobban tudjuk ezt élvezni is. Ezzel nemcsak jót teszünk önmagunknak, de sokkal hatékonyabbak is lehetünk anyaként. Ha azon törjük a fejünket, hogyan találjunk a necces helyzetekre humoros, vagy kreatív megoldásokat, akkor mi is nyugodtabbak maradunk, és a gyerekeink is jobban fogják értékelni a hozzáállásunkat.

Ismerd el, amikor fáradt vagy

Ha felhagysz azzal az elvárásoddal, hogy anyaként mindig az a bizonyos szeretetteljes, gondoskodó érzés hajtson, az élet szinte azonnal könnyebbé válik. Már az is sokat segít, ha elismered, hogy rendben van, ha néha frusztrált vagy, dühös, fáradt, vagy érzékeny. Neked is jogod van néha így érezni, ettől még nem válsz rossz szülővé.

Aludj eleget

Mindannyian tudjuk, hogy pénzen nem lehet boldogságot venni. De tudod, hogy egy kiadós éjszakai alvás mennyivel inkább hozzájárulhat a boldogságodhoz?

Gondolkodj el rajta, tudod-e úgy szervezni az életed, hogy hetente legalább kétszer, vagy háromszor 1-2 órával több alváshoz juss?

Van-e olyan, amit más is meg tudna csinálni helyetted, míg te alszol?

Van-e olyan tevékenység, amit abszolút feleslegesnek érzel, és csak azért csinálod, mert KELL, mert úgy szokták? Az ilyeneket sürgősen hagyd el, és csak akkor nyúlj hozzá, ha már nagyon a körmödre akar égni!

Van-e olyan, amit, ha később csinálsz meg sem történik baj?

Hidd el: kipihenten még a stresszes helyzetekhez is több humorod, és türelmed lesz.

Mi a fontossági sorrend?

Ha egy nap több olyan dolgot is végzel, amit szeretsz csinálni, az sokkal pozitívabbá teszi a napod.

A boldogságod szempontjából az számít, mivel töltöd az idődet, nem az, mire költöd a pénzed.

Például biztos, hogy neked kell a ház összes részét egyedül kitakarítanod, vagy megengedheted magadnak, hogy takarítónőt fogadj? Vagy megengedheted a családtagjaidnak, hogy hatékonyan besegítsenek ők is? Együtt az idő töredéke alatt el lehet készülni a háztartásimunkákkal. Ráadásul a gyerekek is hozzájárulhatnak a család életéhez. És egyébként pedig: valóban olyan fontos, hogy a ház minden szöglete csillogjon-villogjon?

Élvezd a flow állapotát!

Amikor a „flow” állapotába kerülünk, az idő lelassul körülöttünk, mert azzal foglalkozunk, amit szeretünk csinálni. Azok az emberek, akik megélhetik az elkötelezettségnek ezt a szintjét, boldogabbak, mint azok, akiknek ritkán adatik rá lehetőségük. Mégis van egy fantasztikus mestered, aki nap, mint nap taníthat arra, hogyan éld át minél gyakrabban ezt az állapotot. A mestered: a saját gyermeked.

Értékeld a jelen pillanatot

Nagyon jó módszer a pozitív érzések felébresztésére, ha megbecsüljük az adott pillanatot. Jelölj ki minden nap olyan, két-három perces tevékenységet, amellyel „meg tudod fűszerezni” a napjaid.

Péládul reggel ahelyett, hogy megpróbálsz tíz dolgot csinálni egyszerre, egyszerűen csak bambulj kifelé az ablakon, miközben a kávédat szürcsölöd (szigorúan tilos ezekben a pillanatokban az előtted álló napi feladataidra gondolnod!), és hagyd, hogy a gyerek közben egy könyvet nézegessen, vagy reggelizzen (ami neki is az aznapi „fűszerezési” adagja lehet)!

Figyeld meg, mi történik! Ezek a pillanatok aligha fogják megváltoztatni az életed. De valószínűleg sokkal nyugodtabban indulhat a napod.

Vagy azt is megteheted, hogy minden órában tíz másodpercet töltesz azzal, hogy kívülről, „egy magasabb helyről” megszemléled magad, és azt, amivel éppen foglalkozol. Közben pedig hálás lehetsz mindazokért a dolgokért, amelyek jók az életedben (például a gyermekeidért). Ez segít újra kapcsolatba kerülnöd mindazzal, amivel érdemes, és ami fontos számodra. És ez szintén meghosszabbíthatja a boldogsággal töltött perceid számát.

Tervezz hosszú távra

Az is javíthat a hozzáállásunkon, ha „látjuk a jövőt”. Így valószínű több türelmünk lesz, és jobban meg fogjuk becsülni az adott pillanatot. Hiszen meddig fog akarni a gyerekünk az ölünkbe ülni? És mikor fogja megtenni, ha nekünk ezekben a pillanatokban éppen halaszthatatlan mosogatnivalónk, vagy elvégzendő munkahelyi feladatunk van?

Gondolj bele, milyen lenne az életed a gyerekeid nélkül? Nehéz munkát vállaltál, az biztos, és nem mindig fáklyás menet a gyereknevelés. Gyakran nem az. De ha egy lépést hátrébb lépsz, és megnézed, milyen lenne az életed nélkülük, vagy a velük járó gondok nélkül… nem biztos, hogy újra a régi életedet választanád… Jól gondolom?

 

Szerinted lehetünk boldogabb anyák, boldogabb emberek, csak úgy egyszerűen, belülről fakadóan, függetlenül attól, hogy hagyjuk, hogy a külső körülmények befolyásoljanak bennünket?