A szuperanya mítosza és a valóság. Van különbség közöttük?


Ez a blog részlet a „Tökéletes Anyák Lehetetlen Küldetése” című programcsomag kiadványaiból.

Az emancipáció ugyanolyan jogokat biztosított a nőknek, mint a férfiaknak.

Ennek egyáltalán nem mellékes hatása, hogy az anyáktól, mindegy, hogy egyedülállóak-e, vagy sem, ma már elvárják, hogy a munka világában ugyanazt megtegyék, mint a férfiak: álljanak helyt egy teljes munkaidős állásban, DE közben ugyanúgy törődjenek a gyerekekkel, mint régen, hosszú évszázadok alatt.

Vajon ettől valóban egyenrangúakká váltunk?

Ugyanolyan jogokat kaptunk, nyertünk, teremtettünk magunknak?

Könnyen mondhatják mások azt, hogy mi magunk választottuk ezt az utat. És milyen ára van ennek?

A szuperanyák azok a nők, akik a háztartás, és gyermeknevelés hagyományos szerepei mellett teljes munkaidőben állást vállalnak, és ráadásul minden szerepüket tökéletesen akarják csinálni.

Egyikről sem mondanak le a másik kedvéért. Számukra a teljes élet az, ha minden szerepükben maximálisan teljesítenek, és a maximumot nyújtják.

Azaz: szinte a lehetetlent állítják maguk elé mércének. Az igazi kihívás számukra: A Lehetetlen Küldetés teljesítése.

Ezeknek az anyáknak egyszerre kell a háztartást vezetniük, a férjükkel, gyermekeikkel törődniük, és egy munkahelyen sikeres karriert befutniuk. Manapság a legtöbb nő két műszakban dolgozik, és dupla szerepet vállal: a fizetett munkájából hazatérve további házimunkák terhe várja. Az a nyomás, ami rájuk nehezedik, hogy mindkét szerepben jól teljesítsenek, nagyon valóságos, és óriási.

Azokat az anyákat pedig, akik az ilyen elfogadott normák ellen lázadnak, deviánsnak bélyegzik, és a társadalom megkérdőjelezi az anyai kompetenciájukat.

A nem dolgozó “otthonteremtőket” haszontalannak, láthatatlannak és butának bélyegzik a kívülállók, míg a dolgozó anyák erős bűntudattal küzdenek, amiért nem a gyerekeikkel töltik az idejüket, és szenvednek a stressztől, amely a többszörös szerepükből, és a szerepek közötti konfliktusokból adódik.

Hosszú távon ezek a jelenségek társadalmi szempontból oda vezetnek, hogy kitolódik a házasságkötések időpontja, csökken a termékenységi ráta, nő a válások száma, és növekszik azoknak a nőknek a száma, akik egyáltalán nem vállalnak gyereket, vagy egyedülállók maradnak.

Minden anyának egészen jól meghatározott kép él a fejében arról, milyennek „kellene” lennie, ha jól csinálná. Ha minden úgy működne, ahogy ő azt annak idején elképzelte.

A szuperanya mítosza és a valóság
A szuperanya mítosza és a valóság

A média ebben nincs túl nagy segítségünkre. Sőt!

Csodáljuk az elénk rakott, elérhetetlen vágyálmot a csillogó képeken. Ki lepődik meg azon, hogy így mi, hétköznapi anyukák is ezt a vágyálmot szeretnénk megvalósítani?

Ha megpróbálunk megfelelni annak az ideálnak, amit a média mutat nekünk: milyennek kellene lennie egy tökéletes és sikeres anyának, lehet, hogy még közelebb kerülünk ahhoz a szakadékhoz, ami fölött már így is bizonytalanul lebegünk.

Az ilyen ideál hajszolásának komoly következményei vannak a hétköznapi nők számára.

De milyenek is a valóságban a „hétköznapi szuperanyák”?

1. Hajnalban elsőnek vannak talpon, és késő este utolsónak fekszenek le egy agyonhajszolt nap után.

2. Mindennap mindenre jut idejük: a gyerekekre, a napirendre, a háztartásra, a munkahelyi feladatokra, és a párjukra is.

3. Játékhegyeket, és rendetlen gyerekszobákat raknak rendbe naponta.

4. Egyszerre finom, és egészséges harapnivalókat készítenek.

5. Eredményesen harcolnak az állandó kosz ellen otthon.

6. Képesek a világot (de legalábbis a családjuk szennyesét) megszabadítani a makacs szennyeződésektől, és foltoktól.

7. Több kezük van, és hátul is szemük, hogy képesek legyenek a munkájuk és családjuk között örökké zsonglőrködni.

8. Kicserélnek egy koszos pelenkát, segítenek az iskolai lecke megírásában, és közben telefonon konferenciahívást bonyolítanak.

9. Részmunkaidős orvosok, tanárok, taxisofőrök, edzők, szurkolók, háztartási alkalmazottak, főnökök, és „minden-más-egyebek” egyszerre.

10. A puszijaik és öleléseik bármilyen betegséget képesek meggyógyítani.

11. Simán olvasnak a gyerekeik gondolataiban.

12. Bármilyen heves hisztit bármely adott időpillanatban képesek kezelni.

13. Képesek kis gyermekekkel bevásárolni közvetlenül munka után, és vacsorakészítés előtt.

14. És persze mindeközben úgy néznek ki, mintha most léptek volna le a Vouge címlapjáról.

 

Egyszóval: az igazi szuperanyák egy átlagos hétköznap során rengeteg kalapot viselnek.

Ismerősen hangzik számodra is ez a szerepek közötti folyamatos zsonglőrködés?

Akkor megnyugodhatsz:

Te is a hétköznapi szuperanyák táborát gyarapítod! De mégis: hogyan lehet ezt kibírni?

Ha nincs rá jól bevált, megszokott stratégiád, akkor nagyon nehezen.

Sőt, egyre nehezebben.

Végül pedig: sehogy.

Az emiatt kialakuló stressz hagyományos gyógyszerekkel gyakorlatilag kezelhetetlen. Ezért azoknak az anyáknak, akik mindenkivel és mindennel törődnek, csak saját magukkal nem, fokozottan oda kell figyelniük, hogy mindig rendelkezzenek egy működő „önfigyelő, és öngyógyító tervvel”.

Ha nem tudod, mit tegyél, ez a könyv segíteni fog Neked ebben. Nemcsak a túlélésben, hanem arra is megtanít, hogyan legyél képes újra élvezni az életed. Hiszen egyszer élünk, és egyáltalán nem mindegy, hogyan használjuk fel ezt a lehetőségünket.