Eléggé odafigyelsz a gyerekedre, mikor beszélgettek?

 

Teljes figyelem a gyerekedre. Lehetséges ez, vagy Te is túlterhelt vagy hozzá?

Szól a rádió, autót vezetsz, nagy a forgalom. A gyerek meg hátul a kocsiban elkezdi mesélni a napját.
Vagy otthon mosogatsz, mosol, vacsorát készítesz, takarítasz még este, hullafáradtan, és nem érted, miért nem tudja közben a gyerek rendesen elmagyarázni, hogy mi történt vele aznap az iskolában?

Mi bántotta, mi érintette rosszul, melyik osztálytársa, vagy melyik tanár hülye, és mi nem sikerült neki aznap? (Ha egyáltalán még mesélni szeretne valamiről, nem pedig elvonul a szobájába külön, hiszen „úgysem történt semmi” .)

Túlterhelt anya
Túlterhelt anya. Egyszerre figyel mindenre?

Mennyire működik ilyenkor Nálad a teljes odafigyelés?

  • Tudod, hogy mi zajlik benne?
  • Mit gondol?
  • Mit érez?
  • Milyen (esetleg téves) következtetésekre jut?

Hányan kérdezték már meg tőled: Hogy vagy?

  • De a válaszra már nem figyeltek oda?
  • Közbevágtak, magukról kezdtek beszélni, vagy egyszerűen csak tovább mentek?
  • Vagy azt mondták, figyelnek, de közben mással voltak elfoglalva?

Ez a viselkedés általában keserűséget hagy bennünk (a gyerekekben is).

Mindenki szereti, ha odafigyelnek rá, és meghallgatják.

Azt szeretnénk érezni, hogy valaki törődik velünk.

Még inkább igaz ez a gyerekekre.

Hiszen ki figyeljen rájuk teljesen, ha nem mi, a szüleik?

Ha különböző okokból nem tudunk rájuk odafigyelni („sok a munka, fáradt vagyok, túlterhelt, és ingerült, a beszélgetés is csak egy újabb kötelesség, mindenki inkább hagyjon békén”), akkor nem vesszük észre a valós igényeiket, eltávolodnak tőlünk, és könnyebben elkallódhatnak.

A mai világban, mikor minden arról szól, hogy minél több információ terelje el a figyelmünket a belső hangjainkról, a saját belső igényeinkről, és egyéniségünkről, ez még fokozottabban érvényes.

De hogyan működhetne mégis ez a figyelem jobban a gyerekek felé?

Nyugodj meg, senki nem született automatikusan odafigyelőnek, és empatikusnak.

De tanulható, sőt folyamatosan fejleszthető képességünk a teljes figyelem.

És a gyerekek érdekében talán meg is éri, hogy egy kicsit fejlesszünk rajta…

1. Kevesebb beszéd = több odafigyelés

Az első lépés, ha elhatározzuk, hogy mi magunk kevesebbet beszélünk, és ehelyett több odafigyelést nyújtunk a környezetünknek.

A legtöbb ember szeret beszélni, különösen magáról. Ha valakinek a mondanivalójára figyelsz, előfordulhat, hogy túl gyakran közbe akarsz vágni, és véleményt mondani, vagy javaslatot megfogalmazni arról, amiről a másik beszél.

Érdemes erőfeszítéseket tenni azért, hogy ezt meg tudd állni. Ilyenkor a másiknak megadod a lehetőséget, hogy teljes meghallgatásra találjon.

2. A tökéletes figyelem érzése

Akár a gyerekedre, akár barátokra, kollégákra figyelsz, ajándékozd neki a tökéletes figyelem érzését.

Ilyenkor jó, ha semmi nem zavar meg (telefon, számítógép, TV, vezetés, házimunka) a teljes odafigyelésben. Ha a zavaró tényezők elkerülhetetlenek, igyekezz elhatárolni magad tőle, amennyire csak tudod. Különben a beszélgetőpartnered könnyen fogja azt hinni, hogy a „zavaró tényezőkre” inkább szeretnél figyelni, mint rá.

Érdemes ilyenkor azt is észben tartanunk, hogy időben körülbelül ugyanannyit vesz igénybe, ha előbb a teljes figyelmünket fordítjuk egy beszélgetésre, és utána ugyanezt a teljes figyelmünket az elvégzendő munkára, mint ha fél figyelemmel egyszerre próbálunk erre is, és arra is figyelni.

Csak a végeredmény, és a közös megelégedettség fog különbözni a két esetben.

Teljes figyelem
Teljes figyelem

3. Félre tenni a saját gondolatokat, és érzéseket egy időre

Amikor a másikra figyelsz, tedd félre a saját gondolataid, ítéleteid, és tapasztalataid.

Tégy úgy, mintha semmi korábbi kapcsolatod, előzetes tudásod nem lenne azzal, amit hallasz. Ezzel elkerülheted, hogy már előre előítéleteket alkoss a másik mondanivalójával kapcsolatban.

4. Anya gyermek kapcsolat javítása a gyermek nézőpontjának a megvizsgálásával

Ha tőled eltérő nézőpontú emberekre figyelsz (vagy épp a gyermeked képvisel tökéletesen eltérő nézőpontot tőled egy vitában), akkor képzeletben „lépj be az ő helyzetükbe”.

Talán így sem fogsz velük egyetérteni, de segíthet jobban megérteni az ő szempontjaikat is.

Próbálj közös nevezőt találni, olyan területeket, amelyekben mindketten egyetértetek.

5. Figyelem a másik mondanivalójának befejezésére

Mielőtt válaszolnál, várd meg, míg a másik befejezi a mondanivalóját.

Ha már akkor megfogalmazod a válaszod, amikor az előző még beszél, akkor nem tudsz közben teljesen odafigyelni rá, mert jobban lefoglalnak a saját gondolataid, és az, hogy mit fogsz válaszolni.

6. Az összefoglalás ereje

Néha foglald össze, amit a másik mondott, hogy megbizonyosodj róla, jól értetted-e.

Ezzel jelezheted számára azt is, hogy milyen mélységű az odafigyelés, amit rá fordítasz.

7. Odafigyelés a beszélgetés módjára is

Amíg másokat hallgatsz, megfigyelheted azt is, hogyan adják át az üzeneteiket.

Hangosak? Gyorsan beszélnek? Milyen szavakat használnak az érzelmeik kifejezésére? Milyen a hangszínük? A hanghordozásuk kifejezi azokat az érzelmeket, amiket az elmesélt téma éppen kivált belőlük?

Ha az emberek mérgesek, rosszul vannak, vagy szenvedélyesek, miközben mesélnek, felerősödik a hangjuk, és a tónusa is megváltozik. Ha izgatottak, általában gyorsabban, ha rosszkedvűek, lassabban beszélnek, és a hangtónusuk szomorú, vagy mellőz minden érzelmet.

 

Veled előfordult már, hogy volt különbség, mikor teljes odafigyeléssel próbáltál beszélgetni a gyerekeddel, és amikor minderre nem volt energiád?

 

Az Anyamentő Egyéni Foglalkozásokon tudok Neked segíteni ebben, hogy elérhesd ezt az állapotot, és ne mindig csak félfigyelemmel tudj a gyerekek felé fordulni.