Gyakran azt sem tudod, hol áll a fejed, annyi a dolgod?


 

Nem elég, hogy minden reggel ott vannak a gyerekek, akik közvetlenül ébredés után teljesen fejre állítják a lakást.

Ráadásul elkészülni se nagyon akarnak. Ha mégis sikerül őket nagy harcok árán eltuszkolni az iskoláig, óvodáig, utána jöhet napközben a munka.

Szigorú határidőkkel, barátságtalan (akár ellenséges, és rivalizáló) kollégákkal, zord főnökökkel, értelmetlen feladatokkal.

Ha mindezt túlélted, késő délután jöhetnek újra a gyerekek a házi feladataikkal, külön óráikkal, és a „sofőrszolgálattal”.

Mikor ezt is túlélted, jöhet az esti „lefekvés idő”: tiltakozás, vacsora, fürdés, fekvés, újabb tiltakozás, hancúr, veszekedés, újabb tiltakozás, lámpaoltás, hancúr, újabb veszekedés, kijárkálás, kiborulás.

Ezt követően jöhet a házimunka, annak minden „különleges örömével”.

Mire ezzel is végeztél, beállít a párod a késő esti túlórázás után. Fáradt, morog, nincs kedve szóba állni veled.

Persze neked ez a „szerencséd”, mert megszólalni már úgysem tudnál a fáradtságtól.

Késő este ágyba zuhansz, hogy másnap az egész kezdődhessen elölről.

Csoda, hogy az ilyen hétköznapok után az ember lánya már nem vágyik semmi másra, mint egy jó, kiadós alvásra?

 

 

Az összes „szabadidős elfoglaltság” az a pár óra alvás, ami naponta jó esetben kijut az embernek.

  • Hogyan lehet így élvezni az életet?
  • Hogyan lehet egyáltalán megtalálni a középpontunkat, és egyensúlyba kerülni?
  • Hogyan lehet elérni, hogy a rengeteg feladat, és a napi taposómalom ne frusztráljon annyira?

Lehetséges egyáltalán, hogy ezeket a feladatokat és kötelességeket, nyugodtan, és stressz menetesen éljük meg, miközben élvezzük az életünket?

Igen, mindez lehetséges. Hogyan?

A választ megtalálod itt: Kattints most a linkre!

 

Ezek a cikkek is érdekelhetnek