Mit gondolsz, milyen anya vagy?

Mit gondolsz, milyen anya vagy?

 

 

Vajon elég jó anya vagyok?

A napokban akadtam rá az Interneten Brené Brown előadására a szégyenről.

Brené Brown: Odafigyelni a szégyenre

Elgondolkodtatott arról, hogy vajon hogyan gondolkodunk magunkról anyaként, nőként? Hogyan éljük meg a társadalom által elvárt szerepeinket? És eközben mennyi bűntudat, és/vagy szégyen gyötör?

Különösen azért, hogy nem vagyok elég jó anya, nem tudok minden elvárásnak megfelelni.

Vagy egyik, vagy másik szerepünkben érezzük azt, hogy csődöt mondunk. Ha az egyik jól megy, a másik biztosan nem. És ami nem megy jól, azért már szégyellni kell magunkat. Hiszen nem hasonlítunk a reklámban látott ideális nőkre, munkaerőkre, háziasszonyokra.

Az említett előadás szerint a szégyen, amit a leginkább szeretnénk titkolni: nemtől függően különbözik. A nők számára a legnagyobb szégyen az, amit a leginkább a reklámok sugallnak:

„Tégy meg mindent, méghozzá tökéletesen, és ne hagyd, hogy bárki meglássa, hogy izzadsz bele!”

A nők számára a szégyen és bűntudat egy elérhetetlen, vágyakkal, konfliktusokkal és versenykihívásokkal teli bonyolult szövevény, ami azt jelzi, kinek is kéne lenniük. Hányféle szerepnek kellene egyszerre megfelelniük. Elvárás elvárás hátán. Ez a külső világ számára szóló látszat.

De mi is valójában a szégyen és a bűntudat?

A szégyen a lélek mocsárvidéke. Könnyű benne elveszni, eltévedni, nem találni meg a megfelelő kiutat.

A szégyen a leggyakrabban két hangon jelenik meg a fejünkben:

„Sosem leszel elég jó”

vagy

„Mit gondolsz, ki vagy te?”

A szégyen különbözik a bűntudattól. A szégyen esetében magunkra fókuszálunk, míg a bűntudatnál a viselkedésünkön van a hangsúly.

A szégyen az, amikor azt mondjuk magunknak:

„Rossz vagyok, és ezen nem lehet változtatni. Kész csődtömeg vagyok!”

 

Vajon elég jó anya vagyok? Szégyen, vagy bűntudat?
Vajon elég jó anya vagyok? Szégyen, vagy bűntudat?

A bűntudat pedig az, amikor azt mondjuk magunknak:

„Valami rosszat tettem, sajnálom, legközelebb nem fordul elő.”

A kettő között nagyon nagy a különbség. Az a képességünk, hogy bevalljunk valamit, amit tettünk, vagy elmulasztottunk, hozzájárul ahhoz, hogy alkalmazkodjunk a környezetünkhöz.

Míg a saját magunk értékítélete („Rossz anya vagyok, és ez megmásíthatatlan.” „Sosem leszek elég jó anya.”), ahhoz járul hozzá, hogy a dolgokat úgy fogadjuk el megmásíthatatlan rosszként, ahogy vannak.

A szégyen járványos a mai kultúrában. El kell hallgatnunk azokat a dolgokat, amikben „rosszak vagyunk”, ezáltal legalább mások számára nagynak, erősnek, és sebezhetetlennek látszhatunk.

Azonban a szégyen megakadályozhat mindent, ami a fejlődést, és kreativitást elősegíti. Ezért meg kell értenünk, hogyan befolyásol minket, és hogyan befolyásolja azt, ahogy a gyerekeinket neveljük.

A szégyen növekedéséhez 3 dolog szükséges:

1. Titok (nem tudhat róla senki),

2. Csend (nem beszélünk róla), és

3. Ítélkezés (mások biztosan elítélnének ezekért a dolgokért).

Mi akadályozhatja meg a szégyen járványos terjedését?

Leginkább az, ha nem hagyunk teret a fenti három dolognak. Beszélünk róla. Ezzel megakadályozzuk, hogy titokban és csendben maradjon. És empátiával, elfogadással, ítélkezés nélkül fordulunk minden érzésünk felé, amit eddig szégyelltünk magunkban.

Ez azonban azt is jelenti, ha feltárjuk mások számára mindazt, amit eddig szégyelltünk: sebezhetővé válunk.

A sebezhetőség NEM gyengeség, sőt!

A sebezhetőség inkább érzelmi kockáztatás, megnyílás, bizonytalankodás.

A sebezhetőségünk a bátorságunk legbiztosabb mércéje.

Sebezhetőnek lenni, megmutatni magunkat, őszintén megnyilvánulni az egyik legbátrabb dolog. Ebből születhet meg a fejlődés, kreativitás, változás, őszinteség, bizalom.

Mégis hányszor érzünk szégyent, bűntudatot, elkeseredettséget, mert nem úgy „teljesítünk” anyaként, ahogy azt elvárnánk magunktól? Te hányszor mondogatod ezt magadnak tudatosan, vagy tudattalanul:

“Nem vagyok elég jó anya.”

Hányszor merünk, és hányszor nem sebezhetőnek mutatkozni mások előtt (akár a gyerekeink előtt is), mikor a legmélyebb bajainkról van szó?

 

Ha úgy érzed, a Te életed is behálózta a szégyen, és bűntudat, és nem tudsz tőle elég jól megszabadulni, akkor az Anyamentő Egyéni Foglalkozásokon végre lehetőséged nyílik arra, hogy megszabadulj ezektől a negatív érzéseidtől.

Az alábbi jelentkezési lapon jelentkezhetsz az Anyamentő Egyéni Foglalkozásokra, válaszolok Neked e-mailben, és megbeszéljük a részleteket.

Jelentkezés itt

Név, cím, e-mail, telefon
Vezetékneved
Keresztneved
E-mail címed
Telefonszámod
Mi a legfőbb problémád?
Kérlek, írd le részletesen, milyen problémádat szeretnéd megoldani – anyaság, gyermeknevelés, párkapcsolati , munkahelyi problémák témakörében- , hogy én is tájékozódhassak, tudok-e neked segíteni:

Ui: Ha kérdéseid vannak, vagy további információkat szeretnél kapni, akkor itt találod az elérhetőségeimet: Kapcsolat

A foglalkozásokról bővebben itt tudsz olvasni:

Anyamentő Egyéni Foglalkozások