Mi az oka, hogy a nők ma boldogtalanabbak, mint régen?

Mi az oka, hogy a nők ma boldogtalanabbak, mint régen?

 

A Hova tűnt a nők boldogsága? című cikkben bemutattam egy kutatásokból származó, elég ijesztő trendet: a nők az elmúlt 40 évben, minden kivívott egyenjogúságuk, és eredményük ellenére egyre boldogtalanabbak, és boldogtalanabbak.

A boldogság már a felnőtt életük kezdetekor egyre jobban hiányzik a szótárukból.

Vagy inkább: az érzelmeik közül.

Mitől lehetséges ez? Hogyan alakulhatott ki ez a tendencia? Mitől nem tudjuk magunkat boldognak érezni, mikor látszólag egyre több jogot vívunk ki, és „egyre egyenlőbbek” vagyunk?

A boldogtalanság okai a kutatók szerint

Az indokok között vannak olyanok, amelyek a kutatók szerint nem állják meg a helyüket (bármennyire is logikusnak gondolnánk).

A boldogtalanság oka, hogy a nők többet dolgoznak?

Például: ez a trend nem alakulhatott ki attól, hogy a nők több órát dolgoznak, mint a férfiak. A kutatók szerint nem igaz, hogy a nők több órát dolgoznak. Végeztek egy hatalmas méretű vizsgálatot a világ 25 országában, amelyben többek között az USA, Franciaország, Szlovénia, és Madagaszkár is szerepelt. Férfiakat, és nőket kértek meg, hogy rendszeres időközönként jegyezzék le, mivel foglalkoznak éppen a nap különböző időszakaiban, ezek után minden tevékenység időigényét kiszámolták. Az eredmények a következők voltak: a fejlett országokban a férfiak átlagosan 5,2 órát töltöttek fizetett munkával, és 2,7 órát házimunkával, ami összesen 7,9 óra napi munkát jelent. A nők átlagosan 3,4 órát töltöttek fizetett munkával, és 4,5 órát házimunkával, ami összesen (meglepő!): 7,9 napi munkaórát jelent.

Még a nemek közötti sztereotípiák, és előítéletek sem indokolhatják ezt az eltérést a nők hangulatában. 40 évvel ezelőtt lehet, hogy a sztereotíp gondolkodás volt domináns, 1977-ben a férfiak 74 %-a értett egyet a következő megállapítással: „A férfinak kell lenni az elsődleges kenyérkeresőnek, a nőnek pedig az elsődleges otthon teremtőnek.” Ugyanez az arány mára 42 %-ra csökkent, amely majdnem megegyezik azzal az aránnyal, amennyi nő egyetért ugyanezzel az állítással (39 %).

A fejlett országokban az az érv sem állja meg a helyét, hogy a nőknek több háztartási munkát kell végezniük „második műszakként”, mint a férfiaknak. Ez nem azért van, mintha a nőknek nem kellene többet foglalkozniuk a főzéssel, takarítással, és a gyerekneveléssel. Még mindig rájuk hárul ebben a főbb szerep. Ugyanakkor a férfiak szerepvállalása ezekben a helyzetekben egyre növekszik, amely akár automatikusan vezethetne a nők több boldogságához, és kevesebb stresszhez az ő életükben. 1975-ben a nők heti 21 órát töltöttek házimunkával, ma 17 órát, míg a férfiak 6 órányi munkavégzése 13-ra emelkedett. 1977-ben a kisgyerekes apák egy átlagos hétköznap két órát töltöttek a gyerekeikkel, míg az anyák 3,8 órát. Ma az anyák még mindig 3,8 órát töltenek a gyerekeikkel, míg az apák 3 órát.

A boldogtalanság oka, hogy a nők őszintébben bevallják az érzéseiket?

Talán igen. Talán azért van ez, mert a férfiak általában érzelmileg zárkózottabbak, kevésbé vannak kapcsolatban a valódi érzelmeikkel. Lehet, hogy pont ugyanannyira boldogtalanok, mint a nők, csak éppen nem tudnak róla. Vagy nem vallják be.

Talán.

De ha ezt igaznak fogadjuk el, ez valami olyasmi, ami nem a legutóbbi időkben alakult ki. Ha az érzelmi távolságtartás a férfiak tulajdonsága, a nők pedig érzelmileg érzékenyebbek, akkor ennek a tulajdonságoknak igazaknak kellett (volna) lenniük 40 évvel ezelőtt is. Ennek a jelenségnek állandónak kellene lennie. Ebben az esetben azonban nehezen lehetne a jelenlegi változások oka.

Mi a siker a nők számára?

De ami egészen biztos, hogy a nők sokkal keményebbek magukkal, mint a férfiak. Nemzetközi kutatások bizonyítják, hogyha a nőktől és a férfiaktól megkérdezik a következő kérdést:

„Mi segítene a legsikeresebbé tenni az életüket: az erősségeikre építeni, vagy a gyengeségeiket kijavítani?”

Ezekben a kutatásokban a férfiak 50-50 %-ban válaszoltak, míg a nők 73 %-a szerint a sikeresség titka, ha a hibáikon javítanak. Ez már lehet egy olyan állandó, amely az elégedetlenség lefelé mutató spiráljába sodorja a nőket.

A nők csoportként gondolkodnak úgy, hogy a siker a hibák kijavításából származik. Az elmúlt 40 évben a nők egyre több, és több feladatot vállaltak magukra, amelyekben sikereket vártak el maguktól, és egyre inkább azzal jellemezték magukat, akivé NEM sikerült válniuk, egyre több és több önkritikával éltek, és egyre inkább tudatára ébredtek a hibáiknak. Ezek mind felgyorsíthatták az elmúlt évtizedek elégedetlenségi trendjének alakulását.

A boldogtalanság oka, hogy a nők megpróbálnak a férfiakra hasonlítani?

Talán azért alakultak így a trendek, mert a nők elhagyták a hagyományos családi szerepeiket, az otthonról, és családról gondoskodást? Ezen sokáig lehetne vitatkozni, de a kutatások szerint egy dolog biztos: pusztán azzal, hogy a nők visszatérnek ezekhez a hagyományos szerepeikhez, nem lesznek boldogabbak.

Ezt onnan lehet tudni, hogy akárhány kísérletet, és kutatást végeztek ebben a témában, mindig ugyanarra az eredményre jutottak: a gyermektelen nők általánosságban boldogabbak, mint azok, akiknek gyerekeik születtek. Ezt az állítást sokan fogják cáfolni, mégis nagyon sok ország nagyon sok kutatása mutatta ki ezt a trendet, ezért nem lehet mellette csakúgy elmenni. A gyerekek nagyon sok stressz forrást jelentenek. Nagyon sok értelmet, és célt adhatnak az életünknek, de a létezésük ajándéka nem az, hogy boldogabbak leszünk tőlük.

A nők és a boldogtalanság
A nők és a boldogtalanság

Persze vannak olyan nők is, akik úgy érzik, hogy életük egyetlen igazi értelme, hogy gyermekeknek adjanak életet, és gondoskodva felneveljék őket. A nagy többség számára ez mégsem jelent önmagában egyedüli, végső életcélt, és megelégedettséget.

A gyerekek, úgy tűnik, tudatában vannak ennek. Egy új keletű tanulmányban ezer 3-12. osztály közötti gyermeket kérdeztek meg:

„Ha kívánhatnál egyet, amivel megváltoztathatnád, ahogy az anyukád munkája befolyásolja a Te életed, mi lenne a kívánságod?”

Egy párhuzamos vizsgálatban pedig az anyukákat kérdezték meg, mit tippelnének, mit kívánnának a gyerekeik?

A tanulmány szerint a legtöbb anya (56 %) azt állította, hogy a gyerekük szeretne több időt tölteni velük. Valójában csak a gyerekek 10 %-a szerette volna ezt. A gyerekek leggyakoribb válasza ez volt:

„Azt szeretném, ha az anyukám kevésbé lenne stresszes, és fáradt (34 %).”

 

Úgy tűnik, a gyerekeink tudják (néha talán nálunk is jobban), hogy mire lenne szükségünk :-).

Szerinted a Te gyereked mit válaszolna a fenti kérdésre?

“Mit változtatna ő meg azon, ahogy a Te munkád az ő életét befolyásolja?”

 

Szeretnél Te is kevésbé stresszes és fáradt lenni a jövőben, mint amilyennek most érzed magad?

Ha igen, akkor az alábbi jelentkezési lap kitöltését követően tudok neked segíteni ebben.
Válaszolok Neked e-mailben a leírt problémáidra, és megbeszéljük a részleteket.

Jelentkezés itt

Név, cím, e-mail, telefon
Vezetékneved
Keresztneved
E-mail címed
Telefonszámod
Mi a legfőbb problémád?
Kérlek, írd le részletesen, milyen problémádat szeretnéd megoldani – anyaság, gyermeknevelés, párkapcsolati , munkahelyi problémák témakörében- , hogy én is tájékozódhassak, tudok-e neked segíteni:

Ui: Ha kérdéseid vannak, vagy további információkat szeretnél kapni, akkor itt találod az elérhetőségeimet: Kapcsolat

A foglalkozásokról bővebben itt tudsz olvasni:

Anyamentő Egyéni Foglalkozások