Elégedetlen vagy magaddal? Már megint, és nem tudsz ettől az érzéstől megszabadulni?

 

Képzeld el, hogy ez történik veled…

Egy nap nagyon rosszul érzed magad.

Elégedetlen vagy magaddal, folyamatosan azt sorolod magadban, hogy mi mindent nem csináltál meg, mi mindent csináltál rosszul, mi mindent kellene még megtenned, miközben semmi okot nem tudsz megnevezni, miért teszed ezt.

Pontosan tudod, hogy az elmúlt időszakban mennyit hajtottál, hogy mindenkinek jó legyen körülötted. Mindenkiért mindent megtettél, ami csak erődből telt. És mégis. Elégedetlen vagy magaddal.

Fogalmad sincs, miért vádolod magad megint, és mitől vagy elégedetlen. Csak azt tudod, hogy már megint ezt csinálod. Már sokadszorra. Vagy szinte állandóan. Lehetnél akár elégedett is, mert mostanában annyira túlhajtottad magad, és mélyen legbelül talán még azt is sejted, hogy mások nem várják el tőled (sem a családod, sem a munkahelyed) ezt a maximalizmust. Mégis szinte folyamatosan bizonytalannak érzed magad, és szorongsz valami veled kapcsolatos szörnyűség miatt, amiatt, hogy esetleg hibát követhettél el, és dühös vagy magadra, amiért így érzel. Már megint.

Ha ez veled is gyakran előfordul, akkor tévesen akár azt is hiheted, hogy ez már maximalizmus. Könnyen ragadhat rajtad ez a címke. De az is lehet, hogy ez az érzés már jóval azelőtt megjelent az életedben, mint ahogy tudtad volna, mit jelent a maximalizmus. És már jóval korábban vádoltad magad mindenfélével, hogy mi mindent csinálsz rosszul, ami ráadásul kellemetlenül érintett.

Miért rossz igazán ez az állandó elégedetlenség, és maximalizmus önmagaddal szemben?

Ebben az a legrosszabb, amikor azt sem veszed észre, hogy a negatív gondolataiddal folyamatosan bántod magad. Akár éveken át. A negatív érzések, amelyeket te teremtesz magadnak, éveken át rontanak az életed minőségén, a hangulatodon, a hozzáállásodon.

Nagyon könnyen keveredhetsz ördögi körbe:

„Miért nem tudom én ezt megcsinálni? Miért pont nekem nem megy ez? Miért pont nekem kell állandóan hibáznom? Miért pont én? Miért? Miért? Miért?”

És ezekre a kérdéseidre persze ritkán kapod meg magadtól a választ, így egyre lejjebb, és lejjebb kerülhetsz egy magad teremtette spirálban.

Még az is lehet, hogy tudod, honnan, és miért jön ez a szokásod, de egyszerűen nem tudsz kilépni belőle. Nem tudsz változtatni rajta. Sokan vannak azonban, akik még azt sem tudják megtalálni, miért alakulhatott ki az állandó elégedetlenség bennük magukkal és/vagy az egész világgal szemben.

A leggyakrabban ennek a viselkedésnek a gyökerei a kora gyermekkorba nyúlnak vissza, és a szülők viselkedéséhez köthetőek. Lehet, hogy olyan szüleid voltak, akik sokat vártak el tőled már gyerekként is. Lehet, hogy olyan szüleid voltak, akik nagyon sokat vártak el maguktól, és te ezt a mintát láttad tőlük. Vagy épp azért vártak el tőled is túl sokat, mert maguknak sem kegyelmeztek. Magukat is folyamatosan hajtották, és saját magukkal sem voltak elégedettek. Vagy soha semmi nem volt elég jó nekik magukkal, vagy veled szemben, és ha valami nem sikerült tökéletesen, azért szégyellted magad, vagy szégyellni kellett magad.

Ha úgy nőttünk fel, hogy állandóan vádoljuk magunkat valamiért, akár évekbe is telhet, amíg egyáltalán felismerjük, hogy sikeresen kialakítottuk ezt a szokást. És az is némi időbe telhet, amíg meg tudunk tőle szabadulni. Sokáig talán azt sem vesszük észre, milyen mértékben befolyásolja az életünket ez a hozzáállás. Hatalmas elvárásokat támasztunk magunkkal szemben, és nagyon óvatosan megtervezünk mindent, nehogy hibákat kövessünk el. Bizonyos értelemben csak a hibátlan, és a tökéletes lehet elég jó.

Ha valaki tökéletes, akkor kritika fölött áll. Ez azt jelenti, hogy senki nem hibáztathat, nem szégyeníthet meg, és ami a legfontosabb: te magad sem hibáztathatod magad semmiért, mert mindent tökéletesen csinálsz. De ki az, aki képes elérni, hogy bármit is hibák nélkül csináljon?

Az állandó önvád ráadásul előbb folyamatos érzelmi stresszt, később pedig fizikai stresszt alakít ki a tudatunkban és a szervezetünkben. Előbb-utóbb magunknak ártunk, ha folyamatosan a tökéletes, hibamentes életet próbáljuk hajszolni.

Ráadásul ez a hozzáállás eltompítja az ösztöneinket, és érzékeinket, hogy a hibákat hasznosan felhasználhassuk, a magunk javára fordíthassuk. És emiatt az életünk nagyon sok területén megakadályozhatja, hogy sikereket érjünk el. Ha az ügyetlenség egyenlő azzal, hogy valami „rossz”, akkor képtelenné válunk arra, hogy kijavítsuk, pedig a hibák kijavítása minden erőfeszítésünk sikeressége érdekében szükséges.

A hibák nagyon fontos összetevői bármilyen eredmény elérésének, és soha nem érhetsz célba nélkülük.

Elégedetlenség és maximalizmus
Elégedetlenség és maximalizmus. A hibák szükségesek a cél eléréséhez

Miért fontosak a hibák a gyermeknevelésben?

Ráadásul kiemelten fontos ez a gyermeknevelés területén. Bár nagyon sok helyről látjuk-halljuk azt, hogy mennyire fontos „jól” nevelni a gyermekeinket, és a lehető legtöbb gyermeknevelési hibát elkerülni velük kapcsolatban. Egy eleve maximalizmusra, és elégedetlenségre hajlamos szülő könnyebben talál hibát a saját gyermeknevelési gyakorlatában is. Még akkor is, ha valamit nem feltétlenül csinált rosszul.

A külső, modern kori elvárások között nagyon hajlamosak lehetünk arra, hogy állandóan magunkat vádoljuk, és örök bűntudatunk legyen, hogy valamit elrontottunk. Még akkor is, ha hosszú távon a gyereknek semmi baja nem lett attól, mert nem vettük meg neki a huszadik játékot, és nem ehette meg az ötödik süteményt is.

Pedig a gyermeknevelésben éppen olyan fontos, hogy kövessünk el néha hibákat. Csak ebből tudunk mi is, és a gyermekünk is tanulni. Nem az a baj, ha hibázunk. Sokkal nagyobb baj az, ha folyamatosan szorongunk tőle, hogy követhetünk el hibákat. Az állandó szorongásunk pedig átragad a gyermekre is. Nem érti, mitől szorongunk, de ettől rajta is elhatalmasodik a szorongás. Azt látja rajtunk, hogy hibákat elkövetni „bűn”, és ezt a mintát ő is beépíti a saját kis életébe. Így tudjuk egész biztosan „örökíteni” a gyerekeinkre a szüleinktől kapott szorongást a hibák elkövetése miatt.

Mi lenne, ha néha megengedhetnénk magunknak, hogy kövessünk el hibákat? Még a gyermeknevelésben is? Mert végül ezekből megerősödve, a gyermeknevelési kérdésekben is magabiztosabban kerülhetnénk ki.

Mit tehetsz az állandó elégedetlenség, és maximalizmus ellen?

Sokkal többen próbálnak a maximalizmus elvárásainak megfelelni, mint azt elsőre gondolnánk.

Olyan mélyen átvettük a szüleinktől, az iskolai elvárásoktól, hogy már észre sem vesszük, hogy második (vagy inkább első?) természetünkké vált. Mindenféle hiba üldözendő, szégyellnivaló, és titkolni való.

Az EFT rendszeres, kitartó alkalmazása könnyen segíthet, javíthat ezen a helyzeten. Hogy hogyan?

Kipróbálhatod az alábbi néhány EFT – s mondat rendszeres kopogtatását:

Annak ellenére, hogy alkalmatlannak érezném magam, ha nem tennék meg 100 %-ban mindent, mélységesen szeretem és teljesen elfogadom magam.

Annak ellenére, hogy képtelen vagyok magamban megállítani az állandó elégedetlenséget, mélységesen szeretem és teljesen elfogadom magam.

Annak ellenére, hogy én mindig ilyen elégedetlen vagyok magammal, és lehet, hogy ez már sosem fog megváltozni, mélységesen szeretem és teljesen elfogadom magam.

Annak ellenére, hogy félek attól, hogy valamelyik feladatomban alkalmatlannak, vagy rossznak találnak, vagy hibát követhetek el, mélységesen szeretem és teljesen elfogadom magam.

 

Eljöhetsz egyéni tanácsadásra

Ahol közösen meg tudjuk keresni az állandó elégedetlenség, a hibáktól való szorongás, a téged tönkretevő maximalizmus gyökereit, és azt a módot, ahogyan mindezt oldani, csökkenteni tudjuk.

Egyéni tanácsadásra itt tudsz jelentkezni: Anyamentő Egyéni Foglalkozásra jelentkezés

 

Vagy

Készül egy teljes, komplett, 12 hetes EFT -s program, amely pont erről fog szólni.

A Tökéletes Anyák Lehetetlen Küldetése lesz a címe.

Ami Neked fog szólni, ha:

  • Örökké fáradt vagy,
  • Mindig tele vagy feladatokkal, és nem boldogulsz velük,
  • Eltévedtél a gyermeknevelés útvesztőiben,
  • Már nem bírod tovább egymagad folytatni a feladatok örökös mókuskerekét,
  • Szükséged lenne segítségre, de nincs elég időd, pénzed, vagy bátorságod, hogy valakinek beszélj a gondjaidról,
  • Kétségbeesetten keresed a megoldást, és kiutat abból a helyzetből, ahol most vagy a gyermeknevelés terén,
  • Úgy érzed, a körülmények áldozata vagy, és ebből a csapdából nem szabadulhatsz,
  • Kiderült, hogy az anyaság mégsem olyan rózsaszín leányálom, mint azt annak idején gondoltad,
  • Egyetlen újabb kérésre sem tudsz NEM-et mondani, még akkor sem, ha már összeesel a fáradtságtól,
  • Úgy érzed, mindig Neked kell irányítanod a családod életét,
  • Te vagy a család „házisárkánya”, miközben igazából csak a „tűzhely őrzője” szeretnél lenni,
  • Nem tudsz elszakadni attól a gondolattól, hogy akármit teszel, mindig valamit elrontasz (a gyermeknevelésben, a feladatok elvégzésében, a szervezési kérdésekben, vagy mindig az az érzésed, hogy valamit elfelejtettél MÉG megcsinálni.).