Hogyan ismerheted fel a gyermeknevelés négy különböző stílusát az érzelmek kezelésében?

 

A gyermeknevelésben négy különböző stílusban kezelhetik a szülők a gyermekeik érzelmeit. Ahogy a gyermek érzelmeire reagálsz, az általában attól függ, mennyire érzed magad biztonságban a saját érzelmeiddel kapcsolatban.

Mennyire ismered fel, fogadod el, és tudod kezelni a negatív érzéseket a saját életedben.

Ha a saját negatív érzéseid nem tudod jól kezelni, a gyermekedével sem fogsz tudni igazán mit kezdeni. De ha Te magad tudod oldani a saját feszültségeid, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy a gyerek negatív érzéseit is fogod tudni kezelni, vagy fogsz tudni neki segíteni abban, hogy ő hogyan kezelje a saját érzéseit.

Az alábbi szülői érzelem kezelési típusok inkább arra szolgálnak, hogy a saját érzelem kezelési stílusod felismerd, és elgondolkodj rajta: szükséged van-e arra, hogy megtanuld a saját érzéseid hatékonyabb feszültségoldási módját. És ezáltal a gyermekednek is jobban tudj segíteni a hatékony feszültségoldás elérésében.

Ha megismered ezeket a tipikus gyermeknevelési stílusokat, azok előnyeit, és hátrányait, az segíthet abban, hogy tudatosítsd, hogy kevesebb érzelmi problémát okozz magadnak és a gyermekednek is.

Az elutasító szülő

Az a szülő, aki nem érzi magát kényelmesen a saját érzéseivel kapcsolatban, elutasító magatartást alakít ki a gyermek érzéseivel kapcsolatban is.

Ezek a szülők a „legyél túl rajta” szellemben nevelik a gyerekeket. Bár ez a hozzáállás megtaníthatja a gyerekeknek, hogy a kellemetlen dolgokat hamar legördítsék a vállukról, túl sok ilyen hozzáállástól azonban a gyerekeknek viselkedési problémáik adódhatnak, nehézségei a barátságok kialakításánál, rosszabb jegyei lehetnek az iskolában, és egyes esetekben egészségi problémákhoz vezethet.

Az elutasító szülő inkább félresöpri az érzelmeket, minthogy foglalkozzon velük. Az érzelmeket általában figyelmen kívül hagyják, mert a szülők félnek, vagy elutasítják a saját érzelmeiket. Az elutasító szülők ilyen kérdéseket tehetnek fel maguknak, amikor észreveszik, hogy a negatív érzések kezdenek a gyermekén eluralkodni, és nem tud velük mit kezdeni:

  • Miért szomorú / dühös / agresszív / kétségbeesett, stb. a gyermekem?
  • Valami baj van a gyermekemmel?
  • Kárt okoz a gyermekemnek, ha megengedem neki, hogy dühös legyen, féljen, vagy szomorú legyen?
  • Valamit rosszul csinálok?
  • Mennyi ideig fog ez az állapot tartani?
  • Meg tudom változtatni a gyermekem érzését? Hogyan?

 

Azok a szülők, akik elutasítják az érzéseiket, gyakran azt sugallják, hogy a negatív érzések nem az aggodalmaink miatt alakulnak ki, vagy a gyereknek nem szabad negatív érzéseket éreznie, vagy nem szabad, hogy az érzéseiben bízzon.

A gyerekek megtanulják ezeket az elutasító mintákat utánozni, ami végül náluk is oda vezet, hogy el fogják utasítani a saját érzéseiket.

A helytelenítő szülő

A helytelenítő szülő gyakran mondogatja a gyerekének, hogy nem lenne szabad úgy éreznie, ahogy éppen érez. Ha a gyerek szomorú, sír, vagy éppen sírni készül, akkor a helytelenítő szülő azt mondja a gyereknek: fejezze be a sírást. Ha a gyerek tovább sír, akkor a szülő akár meg is fenyegetheti, hogy ha nem hagyja abba a sírást, akkor még bajba is kerülhet.

Nemcsak az a baj, hogy éppen rosszul érzi magát a gyerek, hanem most már bajban is lesz, amiért ezeket az érzéseket érzi. A gyerek lehet, hogy büntetést kap, bár semmi rosszat nem csinált. A helytelenítő szülők számára az érzelmek választás kérdései. Választhatod azt, hogy egy adott módon érezd magad, és választhatod azt is, hogy másképp érezd magad. Az érzelmek valamilyen negatív dolgot jelentenek.

Ez a viselkedés azt az üzenetet közvetíti a gyermek felé, hogy a szomorúságot, vagy a dühöt nem szabad kifejeznie. Ez azért nem segít a gyermeknek, mert az érzése okát nem határozták,és nem keresték meg, és később sem fogják.

Azok a gyerekek, akiket helytelenítő szülők nevelnek fel, nehezen fognak megbízni a saját ítéleteikben, azt fogják gondolni, valami nem stimmel velük, mikor a negatív érzések elhatalmasodnak rajtuk, egyedül érzik magukat, alacsony az önbizalmuk, vagy problémáik vannak azzal, hogy kezelni tudják az érzéseiket. Elképzelhető, hogy hiányozni fog belőlük a problémamegoldó képesség, nehezükre fog esni koncentrálni, tanulni, vagy csapatban dolgozni. Ezeknek a gyerekeknek még felnőtt korukban is problémáik lehetnek azzal, hogy a szüleik még a felnőtt éveikben is megsértik a köztük fennálló kapcsolatot.

A laissez-faire, mindent hagyó szülő

Az ilyen szülők megértik a gyerekek érzéseit, és gyorsan bevonódnak. Ha a gyerekeken eluralkodnak a negatív érzések, a szülő kifejezi, hogy megérti őt, és érezteti vele, hogy így is szereti. Ez alapvetően jó gyermeknevelési mód, mert a szülő megérti a gyermeket, és tudatosítja benne az érzéseit. A hátránya mégis az, hogy a szülő nem segít a gyermeknek megérteni az érzéseit.

Az ilyen típusú szülők úgy érezhetik, ha határt szabnak a gyerekek viselkedésének, azzal rossz üzeneteket közvetítenek felé.

Ahhoz, hogy a szülők kifejezhessék, megértik a gyerekek negatív érzéseit, a szülőnek el kell fogadnia ezeket az érzéseket, és kísérletet kell tennie arra, hogy elmagyarázza a gyerekének, miért alakulhatott ki.

Az a gyermek, aki ilyen nevelésben részesül, talán nem lesz képes megnyugtatni magát, nehezére eshet koncentrálni, vagy új dolgokat megtanulni, új ötleteket kitalálni, és talán többször válhat dühössé másokra. Néhány gyereknek nehezebb lehet ilyen szülők mellett a beilleszkedés, és nehezebben találhat barátokat.

Az érzelmeket kezelő szülő

Ez a fajta gyermeknevelés a leghatékonyabb a négy közül, mert támogatja a gyermek érzelmi fejlődését. Az ilyen szülők megértik azokat az érzelmeket, amelyeket a gyerekek kifejeznek, és az érzelmeket eleve az élet normális velejárójának tekintik. A gyerekek megtanulják, hogy megbízzanak a saját érzéseikben, és pozitív módon próbálják meg kezelni őket. Azok a gyerekek, akik képesek pozitív módon kezelni az érzéseiket, általában jobbak az iskolában, és jobb kapcsolatokat tudnak kialakítani másokkal. Az erős érzelmi viharokból képesek hamarabb regenerálódni.

Az érzelmeket kezelő szülők tudatában vannak a gyermek érzéseinek, és az érzelmi időszakokat az intimitás kialakításának, a tanítás lehetőségeiként kezelik. Olyan időszakokként, amikor intenzívebben lehet a gyermekre és az igényeire figyelni, és vissza lehet neki jelezni az érzéseit. Ezek a szülők segítenek abban, hogy a gyerekek megértsék az érzéseiket, és határokat állítanak fel, miközben segítenek a gyereknek, hogy megoldják a saját problémáikat.

De mi van akkor, ha ezt mégsem olyan egyszerű összehozni szülőként?

Mert idegesek vagyunk, fáradtak vagyunk, még a saját érzéseinkkel sem vagyunk teljesen tisztában…

Örülünk, ha a napi feladatok ellátásával végzünk, és csak néha jut időnk, hogy a gyerekek érzéseivel is foglalkozzunk.

Ha úgy gondolod, Rád is rád férne már egy jó adag feszültségoldás, és tehermentesítés a negatív érzések csapdáiból, akkor szívesen segítek Neked ebben:

Szülői negatív érzések kezelése