Hogyan motiválhatod a gyereked a tanulásban?

 

A gyermeknevelés egyik érdekes kérdése a gyerekek motiválása a tanulásra.

Vajon szükség van-e rá? Tehet-e valamit a szülő ennek érdekében? Vagy hagyja az iskolára az egészet? Van-e értelme egyáltalán a gyerekeket a tanulásra motiválni a mai iskolai környezetben? Vagy jobb lesz neki, ha egyszerűen csak túléli a napokat egymás után? Hogyan fog hatni a későbbi személyiségére, ha most motiváltan tanul, és hogyan, ha nem képes a szülő semmilyen eszközzel rávenni a gyerekeket a tanulásra?

Ha megérted, hogy a gyerekednek milyen a személyiségtípusa, akkor könnyebben leszel képes őt a tanulásra motiválni. Könnyebben fogod tudni láttatni vele, hogy milyen haszna származhat belőle. Könnyebben maradhat eredményes, motivált, és elégedett, még tanulás közben is.

A különböző típusú gyerekeket különböző típusú jutalmakkal, ösztönzőkkel lehet motiválni arra, hogy egyre jobb teljesítményt nyújtsanak mentálisan, és érzelmileg egyaránt.

Kutatások kimutatták, hogy felnőtteknél a legnagyobb ösztönző erőt az jelenti, ha valaki olyan munkát végezhet, amelyben önálló lehet, lehetőséget kap arra, hogy egyre jobban fejlődjön, és tökéletesítse a tudását, és hinnie kell abban, hogy a munkájának van értelme.

Ha jól belegondolsz, Téged is az ilyen munkák érintenek meg, nem? Miért pont a gyerekek lennének ez alól kivételek? Miért ne lehetne megpróbálni őket is ösztönözni, hogy egy kicsit más szempontból lássanak rá arra, ami most kötelező (és sokszor érthetetlen) nyűgnek tűnik a számukra?

A felnőtteknél nem a pénz, a gyerekeknél nem az újabb tárgyi jutalmak jelentik a legfőbb motiváló erőt.

Mindenki jobban szeret játékos lenni egy játszmában, mint irányítható bábu.

Ez igaz a munkára a felnőtt életünkben, és igaz a tanulásra is a gyerekek életében.

És a belső motiváció (amikor azt érezheted, hogy sikerült teljesíteni egy feladatot, vagy elértél egy kitűzött célt), mindig sokkal erőteljesebb, mint bármilyen kívülről érkező tárgyi jutalom.

Nem kérdés, hogy erre a belső motivációra szükség van. És ha ezt ügyesen tudjuk kombinálni a kívülről érkező jutalmakkal, akkor a két motiváció hatását fel is erősíthetjük. Viszont azt is figyelembe kell venni, hogy ami az egyik gyereknek motiváló erő lehet, az a másikat nem érdekli. Mindenkinek más jelenti a motivációt, a belső hajtóerőt.

De ha megértjük a gondolkodásukat, és a viselkedési preferenciájukat, mit mikor miért csinálnak szívesen, akkor képesek lehetünk a lelkesedésüket hosszabb ideig fenntartani.

És ez segíteni fog nekik is nemcsak kibírni az előttük álló, munkával és tanulással teli évet, hanem úgy teljesíteni, ahogy ők szeretnék, és ahogy Te szeretnéd.

Motivációs célkitűzés, és a jutalmazás lehetőségei a különböző személyiség típusú gyerekeknél

1. Az elemző típus

Mindig azt akarja tudni, hogy az, amit éppen csinál, tanul, értékes-e, és az ő „munkája” hozzájárul-e ahhoz, hogy valami jobbá váljon, sikerüljön, megváltozzon.

Olyan tanárokra, vagy példaképekre van szükségük, akik valamilyen területen kiválóak, felnézhetnek rájuk, és akiknek a képességeiről elhiszik, hogy az majd az ő javukat is szolgálni fogja.

A tanulásért, az eredményeiért olyan jutalmat vár el, amelyben elismerik az ő hozzájárulását, erejét, képességeit, befektetett energiáját is. Annyi elismerést vár, amennyi munkát ő belefektetett. Ha sok munkát fektetett a tanulásba, akkor nem lesz boldog, ha épp csak egy kicsit megdicsérjük, vagy pont ugyanannyira dicsérjük meg, mint a többieket.

2. A rendszeretők

Vannak, akik nagyon rendezettek, és szervezettek. Nekik olyan pedagógusokra, példaképekre, vagy szülőkre van szükségük, aki szervezett, kompetens, és jó a részletekben. Szeretik, ha írásban dicsérik meg őket (vagy legalább elég rendezetten, szervezetten, és részletekbe menően), rendszeres időközönként, és olyan módon, ami egyedileg az adott feladathoz igazodik.

3. A társaságkedvelők

A társaságkedvelők azt szeretik, ha személyesen őket értékelik, és azt, amivel ők személyesen járultak hozzá egy-egy sikerhez. Sokat képesek megtenni azokért, vagy azok kedvéért, akik hisznek a képességeikben. Azt szeretik, ha szívből jövő gesztusokkal ismerik el, személyesen, szóban mindazt, amit elértek.

4. A kreatívak

Az ötletes, kreatív gyerekeket jobban érdekli a „nagy kép”, mint a részletek. Ők inkább az újdonságokhoz, és az alkotáshoz vonzódnak. A kreativitás sokkal fontosabb számukra, mint egy-egy személyhez, tanárhoz, vagy elvégzendő feladathoz ragaszkodás. Ezért őket érdemes mindig valamilyen új, kreatív dologgal motiválni, vagy bevonni a tanulásba. Jobban fogja őket érdekelni a tanulás, ha eljátszhatják, lerajzolhatják, elképzelhetik, amit meg kell tanulni. Szeretik, ha valamilyen szokatlan, meglepő, fantáziadús dologgal jutalmazzák őket a teljesítményükért.

5. A megfigyelők

A csendes megfigyelőknek nincs szüksége nagy ünneplésre, ha valamit elérnek. De szeretik, ha kettesben, négyszemközt bátorítják, és elismerik őket, ha jól teljesítettek.

6. Az extrovertáltak

Azok a gyerekek, akik szeretik magukat jobban megmutatni, kifejezni, azt szeretik, ha nyílt lapokkal játszanak velük, és mindig elérhető számukra a segítség, ha szükségük van rá. Szeretik a mások előtti nyilvános elismeréseket, és a ceremóniákat, „szertartásokat”.

7. A befelé fordulók

A békeszerető, konfliktuskerülő, visszahúzódók mindig abban reménykednek, hogy mindenki „egy irányba mozog”, és nem kerülnek konfliktusokba. Próbálnak nagyon megfelelni, és állandóan lavíroznak, hogy elkerüljék a konfliktusokat. Az ő tanulásukat, iskolai életüket nagy mértékben határozza meg a megfelelési kényszer.

Így az ő tanulásukban, és teljesítményükben nehezebb lesz észrevenni szülőként, ha valódi hiányosságok vannak. Ahogy azt is, ha éppen nem elégedettek egy-egy megoldandó feladattal, tantárggyal, vagy tanárral.

Sosem várnak el elismerést, vagy azt, hogy észrevegyék őket. Az ő jutalmazásuk, felismerésük, és ösztönzésük ezért különösen fontos gyerekkorban.

Motivációs célkitűzések a gyerekekkel a tanulásban
Motivációs célkitűzések a gyerekekkel a tanulásban

8. A maximalisták

A túlteljesítők, és a maximalizmus megszállottjai független gondolkodók. Ha egyetértenek veled, és ugyanazt szeretnék elérni, amire Te buzdítod őket, akkor nagyon motiváltak lesznek. Fontos számukra, hogy önálló munkát végezhessenek, egyedül hagyják őket a tanulással, és ezzel bizonyíthassák (maguknak, és a környezetüknek), hogy mire képesek saját erőből.

Az ilyen gyerekek esetében fontos számukra azt is kommunikálni, hogy nem baj, ha hibáznak. Nem baj, ha elsőre nem sikerül minden tökéletesen. Tőlük felesleges túl sokat várni. Úgyis többet várnak el maguktól, mint amennyit a szülő vár el tőle. Az ő esetükben fontos lehet arra figyelni, hogy néha lazítsanak, és kicsit lejjebb adjanak a hajtásból. (Még a belső motivációból is néha megárt, ha túl sok van.)

Ők még azt is tudatni fogják veled, hogy milyen külső jutalmat szeretnének kapni a jól végzett tanulásért, eredményekért cserébe, mi az, ami igazán motiválni fogja őket, hogy elérjék.

9. A csapattagok

Azok, akik igazi csapattagok, azt szeretik, ha bízhatnak az őket irányító, nevelő emberekben, és abban, amit csinálnak. Ha ez nincs, a motivációjuk is hiányos lesz. Már előre szeretik tudni, milyen jutalomra számíthatnak. Biztosítsd, hogy az előre megígért jutalmat meg is kapják, amikor elérik a kitűzött célt.

10. A rugalmasak

A rugalmasak csatlakoznak a csapathoz, a feladathoz, a célkitűzésekhez, és bármit képesek elérni addig a pontig, amíg az nem ütközik az egyéniségükkel. És képesek bármilyen jutalomnak örülni.

 

Tudod már, hogyan fogod motiválni a gyermeked, hogy egyre jobban tudjon teljesíteni ebben a tanévben a külső körülményektől függetlenül?