Miért tartottam fontosnak, hogy ez a könyv a magyar olvasókhoz is eljusson?

Miért tartottam fontosnak, hogy ez a könyv a magyar olvasókhoz is eljusson?

Szeretném megosztani Veled, miért tartottam olyan fontosnak, hogy a Génjeink Csodája című könyvet lefordítsam a magyar olvasóközönség számára is.

A könyv, amit talán már a kezedben tartasz, talán még most fontolgatod, hogy megveszed-e, számomra hatalmas élmény volt. Mind elolvasni, mind lefordítani. Először 2009. őszén olvastam. Angolul, természetesen. Mégis annyira magával ragadott a stílusa, és az, ahogy a szerző a gyógyításhoz, és annak tudományos magyarázatához állt, hogy egészen lenyűgözött. Rekordidő alatt végeztem vele, és meglepően új dolgokat tudtam meg belőle.

Olyan tudományos kísérletekről olvastam, amiket még magyarul is nehezen értettem volna meg, ha nem érezhető, hogy a szerző mennyire igyekezett minden hétköznapi ember számára is teljesen átláthatóvá tenni ezeknek a kutatásoknak a lényegét.

De a fordítás hatalmas munkájába csak 2010. januárjában kezdtem bele. Eleinte úgy terveztük, hogy közösen fordítjuk édesapámmal, aki a jogokat szerezte meg a szerző-kiadó Dawson Churchtől. Végül mégis úgy alakult, hogy én fordítottam a teljes könyvet, ő pedig lektorálta, javította, és megint javította a szöveget.

2010. januártól decemberig tartott a (magyarul) 434 oldalas könyv teljes fordítása. Közben dolgoztam a munkahelyemen, és két iskolás- és óvodáskorú gyermekemet neveltem, szakkörökre hordtam, és az átlaganyukák mindennapjait éltem állandó fáradtsággal, veszekedésekkel, és persze örömökkel.

És hogy mi motivált mégis, hogy mindezek mellett még a könyvfordításba is belefogtam?

Nem, nem a pénz. Nem a hírnév. Nem a dicsőség. Valami, ami ezeknél számomra sokkal fontosabb.Amíg a könyvet olvastam 2009. őszén, a nagybátyám megbetegedett. Súlyos, áttétes rák. Az orvosok az első diagnózis után azonnal lemondtak róla.

Eleinte azon gondolkodtam, hogyan lehetne ezt a könyvet a kezébe nyomni. De ez lehetetlennek bizonyult: a könyv angolul volt, és az ő állapota pedig napról napra romlott. És mi a környezetében hiába tudtuk, hogy ő még ebben az állapotában is tehetne magáért, ő nem tudta, és nem is érdekelte. Még ott, a halálos ágyán sem hitt igazán az alternatív gyógyítás lehetőségeiben.

A betegség három hónap alatt vitte el, 55 éves korában. Nem akart hinni a gyógyulásában. Mindig ezt mondogatta: „Ez a génjeinkben van, ezt örököltük. Nem tehetünk ellene semmit. A család nagy része így halt meg: az apám, hat testvére, az ő szüleik. Mindannyian rákban haltak meg. Ez a mi sorsunk is, bele kell törődnünk.”

Ismerősen hangzik? A Te családodban is van, aki ezt mondogatja? Esetleg Te magad? Vagy a klienseid?

Ez indított el a fordítás izgalmas, felemelő, és néha nagyon fárasztó útján.

Hogy egyszer majd Te, kedves Olvasó, a kezedben tarthasd ezt a könyvet, és többet megérts a világból, a gyógyulás, és a gondolataink hatalmából, mint eddig. Hogy ha egyszer szükséged lesz rá, tudd, hogy vannak a gyógyulásnak ma alternatívnak hívott, valójában azonban nagyon ősi, nagyon régóta használt módjai is. Amiket lassan a tudomány is kezd megismerni, kutatni, és lassan-lassan elismerni.

Azért fordítottam le ezt a könyvet, hogy egyszer majd legalább olyan hatással lehessen Rád is, mint rám volt az elolvasásakor. Válaszokat találhass olyan kérdésekre, amikre eddig talán azt hihetted: nincsenek válaszok.

Hogy megerősíthesd mindazt, ami jó az életedben, és változtathass mindazon, ami rossz, vagy még nem elég jó. Hogy mindezt egy komplex rendszer részeként legyél képes tökéletesnek látni.

Ebben segít sokat ez a könyv. Remélem, hamarosan te is megrendeled, hogy ezt megtapasztalhasd: www.anyamento.hu/genjeink-csodaja