Hogyan megy tönkre egy párkapcsolat a kommunikáció hiánya miatt?

 

A napokban hallottam egy mondatot, ami gondolkodásra késztetett. Az egyik kliensem számolt be arról, hogy miután hazament, a férje felsóhajtott:

„De jó drágám, hogy Neked legalább van valahol elmondani a problémáidat.”

A helyzetet elég ironikusnak éreztem.

  • Nem otthon lenne az első hely, ahol elmondom, és kibeszélem a problémáimat?
  • Nem a párommal „kellene” elsőként megbeszélnem, hogy mi bánt, mi nyomja a szívem, mi tesz feszültté, mi idegesít? Még akkor is (sőt, főleg akkor!), ha pont ő az egyik oka ezeknek az érzéseimnek?
  • De vajon tudunk-e a párkapcsolatunkon belül megfelelően kommunikálni egymással?
  • Mennyire tudunk kommunikálni?
  • Mik a leggyakoribb buktatói, hol csúszik el két ember között a kommunikáció?
  • És főleg: Mennyire beszéljük meg a párkapcsolaton belül a problémáinkat egymással?

 

Kutatók, tudósok, és terapeuták állapították meg:

Az emberek nem kommunikálnak eleget ahhoz, hogy felszámolják a problémáikat.

De hogyan is lehet „eleget”, „jól”, „megfelelően” kommunikálni, és rendbe hozni az egymással adódó problémáinkat?

Mi az igazi kommunikáció?

Tudja valaki valójában, hogy az mi?

Hogy még arról is beszámolsz a párodnak, hogy munka közben hányszor kellett kimenned a mosdóba? Hogy mit ettél ebédre?

Nem, a valódi kommunikáció nem arról szól, hogy a napod 99%-át elmeséled a párodnak.

Mert az valójában egyáltalán nem olyan érdekes.

Az igazi kommunikáció jóval több, mint csak kimondott szavak. Verbális, mentális, és fizikai aspektusai is vannak.

A tönkremenő párkapcsolatok több mint felében hiányzik a megfelelő kommunikáció a két fél között.

Ha azt szeretnéd, hogy hosszú, és tartós legyen a párkapcsolatod, akkor nem árt, ha egyre jobban tökéletesíted a kommunikációs képességeid.

Hasznos, ha elég jól ki tudod fejezni az érzéseid, a gondolataid, és be tudod engedni, el tudod fogadni a párod érzéseit, és gondolatait is.

A kommunikáció soha nem egyoldalú. Soha nem egyirányú utca.

Inkább olyan, mint egy „telefonvonal”: két vége van, és mindkét irányba működnie kell. Illetve működik akkor is, ha ennek nem vagy tudatában. Csak akkor fogalmad sincs, milyen üzeneted hogyan érkezik meg a párodhoz.

Az odafigyelés művészete

Napokat tölthetsz azzal, hogy a párodnak elmeséled, hogy Te mit érzel, és mit gondolsz. Szerinted hová tart a kapcsolatotok.

De ha közben nem figyelsz arra, hogy vele mi történik, az összes kiejtett szavad értelmetlenné válik. Leginkább azért, mert ilyenkor a másik tisztában van vele, hogy nem vagy hajlandó rá is figyelni, nem fogod meghallani, amit ő mond, mert túlságosan el vagy foglalva saját magaddal, és a gondolataiddal. Nem is nagyon hagyod, hogy bárki más is bekapcsolódjon a beszélgetésbe.

Az odafigyelés művészete lényegesen fontosabb képesség, mint a beszélgetés művészete.

Sokkal többet tanulhatsz, és nyerhetsz azokból a pillanatokból a kapcsolatodban, amikor a másikra figyelsz, mint azokból a pillanatokból, amikor Te beszélsz, és véleményt nyilvánítasz. Hiszen előbb-utóbb úgyis figyelembe kell venned a másik álláspontját is…

Ha úgy érzed: a párod nem „kommunikál veled”, vagy „nem hallgat meg Téged”, akkor elég nagy a valószínűsége, hogy megteszi ezt valamilyen formában, csak a kommunikációnak azt a formáját Te nem veszed észre, és nem figyelsz rá eléggé.

Sok ember van, aki nem szavakkal kommunikál, hanem tettekkel. Ami, ha egy kicsit közelebbről is megvizsgáljuk, sokkal fontosabb, és szembe tűnőbb, mint amit valaki szavakkal egyáltalán kifejezhet. A legnagyobb baj sokkal inkább az, hogy a legtöbben nem nagyon figyelünk oda ezekre az „apró” különbségekre.

Hova vezet az odafigyelés hiánya?

Mindannyian a saját érzéseinkkel vagyunk elfoglalva, és mindig azt figyeljük, mi a baj VELÜK. Csak azt halljuk meg, amit mi mondunk, és arra már félig süketek vagyunk, amit a másik mond nekünk.

Ezért: inkább megoldjuk a problémát egymagunk, ahelyett, hogy csatlakoznánk egymáshoz, és EGYÜTT oldanánk meg egy-egy problémát. Ez sokszor egy kapcsolat végét is jelentheti.

A probléma végső megoldása: másik párt keresünk.

Mert az adott párral úgysem működik semmi.

De mivel az odafigyelés, és együttműködés megtanulása helyett még mindig a saját világunkban élünk a másik figyelembe vétele nélkül, így a kör igen hamar újraindulhat, csak már egy másik párral az oldalunkon.

Szóval: mi lenne, ha EGYÜTT oldanánk meg a problémáinkat, és bevonnánk egymást (is) a beszélgetéseinkbe?

„De hát, ha egyszer úgysem fog arra figyelni, amit mondani szeretnék…”

Lehet, hogy ez azért van, mert ugyanazt az egy dolgot túl sokszor ismétled?

Ha mindig ugyanazok miatt a dolgok miatt panaszkodsz, ugyanazok a problémák kerülnek elő (egy párkapcsolaton belül, és több párkapcsolatban egymást követően is), az azért is lehet, mert Te nem figyelsz oda a párodra eléggé.

Hiszen miért is ismétlődik mindig ugyanaz újra meg újra?

Mi az, ami már épp, hogy ki nem szúrja a szemed? Amin szükséges lenne Neked változtatnod, de még mindig nem veszed észre?

Ha Te nem figyelsz magadra, a kapcsolatotokra, és a párodra eléggé, annak az lesz az eredménye, hogy ő sem fog Rád eléggé figyelni.

Az emberek visszatükrözik a környezetüket.

De ez persze nem mindig igaz, hogy azért nem figyel rád a párod, mert Te sem figyelsz rá.

Az mindenesetre egyetlen kapcsolatban sem működik sokáig, ha mindig ugyanazokért a dolgokért piszkáljuk egymást.

Az is lehetséges, hogy azért érzed, hogy nem figyelnek rád, mert túl sok hibáját veszed észre, és jegyzed meg a másiknak.

Ilyenkor előbb-utóbb kikapcsol a párod, és már nem fontos, hogy mit mondasz neki. Nem figyel.

Ahhoz, hogy egy ilyen szokáson változtatni tudj, előbb el kell ismerned magadban, hogy Te sem vagy a tökéletesség mintaképe. Neked is vannak hibáid. Miért ne lehetnének a másiknak is?

A kommunikáció hiánya a párkapcsolatokban
A kommunikáció hiánya a párkapcsolatokban

Miért olyan fontos a tisztelet a párkapcsolatban?

Ugyanakkor, ha úgy érzed, hogy a párod nem figyel rád, vagy nem eléggé figyel rád, az komolyabb problémák figyelmeztető jelzése is lehet. A figyelem csökkenése a két ember közötti tisztelet csökkenéséhez vezet.

Két ember közötti tisztelet az alapja minden igazi párkapcsolatnak.

Ha nincs meg a kapcsolatban a kölcsönös tisztelet, akkor mindkét fél vagy többnek, vagy kevesebbnek fogja magát érezni a másiknál.

Miközben egyikünk sem több, vagy kevesebb a másiknál. Ha a kapcsolatodból hiányzik a kölcsönös tisztelet, akkor érdemes elgondolkodnod annak a kapcsolatnak az értékén…

A tisztelet hiánya egyenlő a kommunikáció hiányával, és ebben az értelemben egyenlő a kapcsolat végének kezdetével is.

Hogyan érdemelhető ki a tisztelet egy párkapcsolatban?

Ahhoz, hogy kapj valamit a párkapcsolatban: előbb adnod kell.

Ahhoz, hogy a másik fél tiszteljen, meg kell mutatnod neki, hogy érdemes vagy a tiszteletére.

De ülhetsz is ott, és várhatod, hogy automatikusan tiszteljenek.

Ez azonban nem fog megtörténni.

Mert a tisztelet olyasmi, amit ki kell érdemelni.

Meg kell mutatni a másik félnek, hogy érdemes vagy a tiszteletére (ahogy ő is a tiédre).

Hogyan?

Bizonyítsd, hogy őszinte, és lojális vagy.

Légy önmagad.

Ne hazudd magad valaki másnak (aki nem vagy).

Kezeld a párod úgy, ahogy szeretnéd, hogy ő kezeljen téged. A legtöbb probléma a párkapcsolatok kommunikációjában abból származik, hogy nem követik az „Arany Szabályt”. „Csak azt tedd meg a másikkal, amit szeretnél, hogy veled tegyenek.”

Ha képes vagy ezt a szabályt betartani a párkapcsolatodban: nyert ügyed van.

De az igazság az, hogy mégis elég erősen énközpontúak vagyunk. Sem mással, sem magunkkal nem vagyunk elég őszinték. Nem csoda, ha nem vagyunk elégedettek a párkapcsolatainkkal.

De azért állj meg egy pillanatra, és gondolkozz el rajta:

„Mit szeretnék, hogyan kezeljen a másik ebben a párkapcsolatban?”

Ha ezt megadod a másiknak, akkor nagy valószínűséggel meg is fogod tőle kapni.