Tudtad, hogy szoros kapcsolat van a gyermekkori élményeid és a felnőttkori stressz kezelő képességed alakulása között?

Milyen hatással van ma a génjeidre, ha gyermekkorodban gondoskodó édesanyád volt? És milyen hatással van Rád, ha nem volt ilyen szerencséd?

Az anyai gondoskodás, mint epigenetikai változás

Dr. Moshe Szyf a montreáli McGill Egyetem kutatója az anya és utód patkányok közötti kapcsolatokat tanulmányozta. A kutatócsoport tagjai megfigyelték, hogy míg egyes anyák sok időt töltenek kicsinyeik nyalogatásával és ápolásával, más anyák ezt nem teszik meg. Azok az állatok, amelyekről fiatal korukban gondoskodtak, felnőttként észrevehetően másképp viselkedtek. „Sokkal kevésbé féltek és jobban alkalmazkodtak, mint az elutasító anyák utódai.”

És hasonlóan gondoskodtak tovább az utódaikról is, ezzel ugyanazokat az epigenetikai viselkedési eredményeket váltva ki a következő generációból. Ez már önmagában fontos felfedezés (amelyet sok más vizsgálat is megerősített), mert azt mutatja, hogy az epigenetikai változások, ha az egyik generációban elkezdődtek, átadódhatnak a következő generációnak anélkül, hogy a gének maguk megváltoznának.

Amikor a kutatók megvizsgálták ezeknek a patkányoknak az agyát, különbséget találtak, különösen az agy hipokampusznak nevezett részében, amely részt vesz a stressz reakcióinkban. A stressz reakciók kioltásáért felelős gén nagyobb mértékben fejeződik ki a kiegyensúlyozott, jól alkalmazkodó patkányokban.

Ezeknek a patkányoknak az agya nagyobb mennyiségben tartalmazott olyan kémiai anyagokat (acetil-csoportok), amelyek lehetővé tették a génkifejeződést, mert a gén körüli fehérje-hüvelyhez kapcsolódtak, ami megkönnyítette a génnek, hogy kifejeződjön. Ráadásul magasabb mennyiségben volt jelen a szervezetükben az az enzim is, amely az acetil csoportot a fehérje-hüvelyhez kapcsolja.

Félelemmel teli agy

A szorongó, félelemmel teli patkányok agyának más volt a kémiája. Ugyanaz a gén-elnyomó anyag, ami Jirtle tanulmányában is szerepelt (metil-csoportok), sokkal gyakoribb volt az ő hipokampuszukban. Hozzákapcsolódott a DNS-hez, és megakadályozta a stressz csökkentésében szerepet játszó gének kifejeződését.

Hipotézisük tesztelésére, hogy ez a két anyag epigenetikai viselkedés-változásokat okoz-e a patkányokban, Dr. Szyf és munkatársai a félelemmel teli patkányok agykamráiba olyan anyagot fecskendeztek, amely megnövelte az acetil-csoportok számát a hipokampuszban.

A patkányok viselkedése valóban megváltozott, kevésbé voltak félénkek, és jobban alkalmazkodtak. A gondoskodó anyák utódainak agyába pedig metil-csoportokat fecskendeztek. Ez az ellentétes hatást váltotta ki. Ezek a patkányok sokkal félénkebbek és szorongóbbak lettek és megemelkedett a stressz reakcióik száma.

Akkor minden azon múlik, hogy az anyám hogyan viselkedett velem gyerekkoromban? És ezen már semmi sem változtat? De igen! A könyvből részletesen megtudhatod azt is, hogy hogyan. Rendeld meg Te is Génjeink Csodája c. könyvet itt: www.anyamento.hu/genjeink-csodaja