Tudod, hogyan befolyásolnak a stressz helyzetek?

Tudod, hogyan befolyásolnak a stressz helyzetek?

Nézzünk a stressz helyzetre példákat az emberiség elmúlt tízezer évének történetéből. Hogyan befolyásolta a környezetünk a stressz helyzetekre adott reakcióinkat?

1. jelenet

Tízezer évvel ezelőtt, mikor egy rabló (vagy egy ellenséges törzs tagja) éles pengével rohant felénk, gyorsan kellett cselekedni. A vér az emésztőrendszerből az izmokba áramlott. Az agy hiperaktívvá vált és a szaporodás szervei blokkolódtak. Több ezer biokémiai változás ment végbe másodpercek alatt a test összes sejtjében, lehetővé téve, hogy el tudjunk futni a támadók elől, vagy megvédjük magunkat.

Már ezzel is az emberek azon kiválasztott csoportjába tartoztunk, akik egy ellenséges világ veszélyeit elég hosszú ideig túlélték, hogy szaporodhassanak. Több tízezer év alatt azok, akiknek gyorsak voltak a reakcióik, elég hosszú ideig éltek ahhoz, hogy utódokat nemzzenek. Azok, akiknek lassúak voltak a reflexeik, meghaltak, mielőtt szaporodhattak volna. Szóval addigra, amikor egy fenyegető törzsfőnök rohant feléd éles pengével, az evolúciós fejlődés több ezer éve már kialakította a csodálatos emberi alkalmazkodóképességet, az üss-vagy-fuss reakciót. A változások, amelyek megjelentek a szervezetünkben a fenyegetésre adott válaszként, adaptívak voltak. Hasznos alkalmazkodást jelentettek a túléléshez.

2. jelenet

Ugorjunk gyorsan tízezer évet. Egy értekezleten ülsz, ahol a vállalat összes dolgozója jelen van. A céget éppen most vette meg az egyik versenytársa. Tudod, hogy az új munkáltató csökkenteni fogja a dolgozói létszámot. Nincs szükségük mindenkire.

Az osztályvezetőd bejelenti, hogy az értekezlet után, miután visszatértek az asztalaitokhoz, lehet, hogy egy rózsaszín cédulát fogsz találni az asztalodon, ami azt jelenti, hogy felmondtak neked. Lehet, hogy nem találsz semmit, ami azt jelenti, hogy túlélted a tisztogatást. Azok, akik rózsaszín cédulát találnak, legyenek szívesek azonnal kiüríteni az asztalaikat, és jelentkezzenek a HR-irodán az adminisztrációs ügyek és a végkielégítési eljárás lebonyolítása miatt.

Egyik pillanatról a másikra két törzs van a teremben…

azok, akik túlélik, és azok, akik nem. Még ennél is rosszabb, hogy a menedzseren kívül senki nem tudja, ki melyik törzshöz tartozik.
A stressz szint a teremben elviselhetetlenné fokozódik. Ki az ellenség? Ki van melletted? Fogalmad sincs. Visszasétálsz az asztalodhoz, rettegve attól, hogy mit találsz ott, és rettegve attól, hogy a következő órákban kikkel fogsz találkozni azok közül, akiket kirúgtak, illetve azok közül, akiket megtartottak.
A te asztalodon nincs rózsaszín cédula. Harry-én sincs, aki veled szemben ül. Hirtelen rájössz, hogy a leépítés azt jelenti, hogy bedobtak a mély vízbe, és Harry-vel kell majd együtt dolgoznod, és bár ő is túlélő, mégiscsak egy inkompetens hazudozó. Átnézel Helen asztalára, és meglátod a rózsaszín cédulát. Helen a legtehetségesebb ember az egész épületben, olyan valaki, akitől titokban a te sikereid is függtek. De mivel a verbális képességei nem olyan jók, ezért a menedzsment nem vette észre, hogy Helen nélkülözhetetlen. Már most is érzed, hogy a munkahelyed mennyivel rosszabb lett, mégis úgy kapaszkodsz belé, mint egy Titanic túlélő az utolsó mentőmellénybe.

Az elmúlt hat hónapban hatvan órát dolgoztál hetente, gyanítva, hogy Damoklész kardja végül lezuhan majd. A tested egész idő alatt fel volt készülve a harcra, vagy menekülésre, nem tudva, hogy mi lesz a sorsod. A munkaerő piac elég szűk, tudod, hogy sok alkalmazott, akit ma kirúgtak, drákói fizetéscsökkenést lesz kénytelen elfogadni egy sokkal rosszabb új munkahelyen.
Már a jelenlegi krízis előtt a tested az üss-vagy-fuss üzemmódban volt, ahogy a vállalati ranglétrán másztál felfelé. A mai nap teljes riadókészültséget jelent. A szád kiszárad. Olyan feszült vagy, hogy az öklöddel rést tudnál ütni a falon. Alig várod, hogy kijuss az irodából, hogy néhány pohár sörrel leöblítsd ezt a feszültséget. De közben tudod, hogy holnap újra az asztalodnál fogsz ülni – és rengeteg új munkád lesz, amelyet a menedzsment a kirúgott alkalmazottak helyett rád fog bízni.

3. jelenet

Vasárnap este van. Jó hétvégéd volt. Kicsit lazítottál a pároddal péntek este, aztán szombat reggel baseballoztál a gyerekeiddel a parkban. Szombat este moziban voltatok egy másik párral. Egy vígjátékot láttatok, amelyen sokat nevettetek. Miután hazamentetek, ágyba bújtál a partnereddel. A templomi istentisztelet jó érzéssel töltött el vasárnap reggel, találkoztál az összes régi barátoddal, és lehetőséged volt újra elbeszélgetni velük.

Most egy sörrel ülsz a verandán, és hirtelen rájössz, hogy alig néhány órán belül vissza kell térned a munka poklába. A gyomrod görcsbe rándul. Az állkapcsod feszes. Összenyomod a sörös-dobozt. Elkezdesz gondolkodni az elmúlt hét igazságtalanságain, és azon csodálkozol, hogy hogyan úsztad meg a leépítést. Nem látta a menedzsment az éktelen hibákat a teljesítményedben? A fogaid kezded csikorgatni, amikor a Helen-nel történt igazságtalanságra gondolsz, aki évek óta működtette az egész divíziót a maga csendes módján. Micsoda hálátlanság! Micsoda vakság! Micsoda ostobaság! Egyáltalán, hogy lehetnek ezek az idióták a vállalat vezetői?

El tudsz menekülni? Esélyed sincs. Jó fizetést adnak, jó a nyugdíj, és egyetlen más munkahely sem biztosít ehhez hasonló orvosi ellátást – szemészeti és fogorvosi ellátás is van, sőt még a gyerekeknek is jár, hál’ istennek! Vagy talán azt a keserves munkahely-keresést választanád magadnak, ami Helenre vár holnaptól? Isten ments!

Ahogy olvastad ezeket a történeteket, talán Rád is hatással voltak annyira, hogy a testedben azonnal elindult az üss-vagy-fuss reakció. Pedig Te csak olvastad őket, nem veled történtek meg. De lehet ezek ellen a hatások ellen egyáltalán védekezni? Sőt! Kilépni az ördögi körből? És ha igen, hogyan? Rendeld meg Te is a könyvet itt: www.anyamento.hu/genjeink-csodaja