Érdemes-e célokat kitűzni a gyerekekkel a következő félévre? És, ha igen, hogyan?

 

 

Nem úgy sikerült a gyereked félévi bizonyítványa, ahogy szerette volna? Vagy, ahogy Te szeretted volna? Vagy amit elvártál volna tőle, mert a képességei sokkal jobbak, mint azt az eredményei mutatják?

Félsz attól, hogy a következő félév esetleg még ennél is rosszabb lehet?

Vagy minden a lehető legfényesebben alakult, és Te mégis azon rágódsz, hogy a következő félévben is fog-e tudni így teljesíteni a gyerek? Meg fogja-e ugrani azt a lécet, ami majd a későbbi boldogulásához, boldogságához szükséges lehet? Úgy érzed, túl sok az erőfeszítés, amit neki, vagy akár neked is meg kell tenned, hogy a vágyott célt, a jobb eredményt, a jobb jegyeket, a jobb bizonyítványt elérje?

Lehangoló látni, hogy a gyerek mennyit küzd a tanulással, és még sincs eredménye? Vagy az az eredmény nem elég? Vagy egyáltalán nem is küzd annyira, amennyire kellene neki, amennyire Te szeretnéd? És ettől mindenki rosszkedvű, kedvetlen, levert, feszült? Vagy esetleg több benne a megfelelési kényszer, mint amilyen eredményeket el tud érni, és ettől szorong, visszahúzódó, gátlásos?

Hogy lehet elérni, hogy a következő félévben kiegyensúlyozott, harmonikus családi élet uralkodjon legalább az iskolai tanulmányi eredmények terén?

Célkitűzés a gyerekekkel a tanévre

A közös célkitűzések „előkészületei”

Kitűzhettek közösen elérendő célokat a következő félévre. Mi az, amiben a közeljövőben előrébb fog lépni, és hasznos lesz számára a következő félév sok feladata között?

Ehhez két dolog szükséges.

Elsősorban, és legelőször az, hogy mi szülőként felismerjük, és elfogadjuk a gyermekünk képességeit.

Ha visszaemlékszünk rá: mi sem szerettünk minden tantárgyat. Lehet, hogy elfogadhatjuk, ha a gyerekünk sem színtiszta kitűnő mindenből. Vannak tantárgyak, amik jobban mennek neki, és vannak, amelyek kevésbé.

Amiket kevésbé szeret, azokból valószínű hiába is fogjuk elvárni tőle, hogy fantasztikusan jól sikerüljön az eredmény. Ha túl magas követelményeket támasztunk vele szemben, csak azt érhetjük el vele, hogy csalódott legyen magával szemben, mert nem tud olyan jól teljesíteni.

Ezért legelőször magunkban kell tudatosítanunk, és elfogadnunk, hogy a gyermekünk mire lehet még képes, és mi az, amire már nem, hiába várjuk el tőle.

Hogyan kezeljük a saját feszültségünket?

Ha ismered az EFT módszerét, akkor nyugodtan használhatod magadon, mielőtt leülsz vele beszélgetni (a félévi bizonyítványáról, és a következő félévről). Ha még nem ismered, akkor ezen a linken találsz egy rövid leírást arról, hogy alkalmazhatod.

Ilyen mondatokat kopogtathatsz, hogy megnyugodj, mielőtt a gyerekkel leülsz beszélgetni a céljai kitűzéséről.

„Annak ellenére, hogy nyugtalanít, hogy hogyan teljesít a gyermekem, azt választom, hogy csak annyit várok el tőle, amennyire képes.”

„Annak ellenére, hogy aggaszt, hogy mi lesz így belőle, ha nem változik, azt választom, hogy arra figyelek, hogy mi az, ami egyre jobban megy neki.”

„Annak ellenére, hogy már nem tudom, mit csináljak vele, hogy jobban tanuljon, tudom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, és megteszek, hogy segítsek neki, fölösleges még gyötörni is magam emiatt.”

„Annak ellenére, hogy idegesít, hogy képtelen eleget tanulni, mindig mindent ellóg, azt választom, hogy egyre inkább megnyugszom.”

 

Jöhet a közös célkitűzés!

Ha sikerült elérned, hogy megnyugodj, és már ne aggasszon annyira a gyermeked jövőbeli teljesítménye, akkor jöhet a célkitűzés. Egy arra alkalmas pillanatban leülhetsz vele beszélgetni. A legjobb kérdésekkel kezdeni:

  • Mi az, amit ő el szeretne érni ebben a félévben?
  • Szerinte melyik tantárgyból áll rosszabbul, mint ahogy szeretne? Melyikből szeretne javítani év végére?
  • Melyikből gondolja úgy, hogy képes rá?
  • És melyikből gondolja úgy, hogy egyedül képtelen megbirkózni vele (mert nem érti, mert nem érdekli, mert unalmas, mert hülyeség), és segítségre lenne szüksége?
  • Melyik tantárgyból hány jegyet szeretne javítani, és azt hogyan lehet elérni szerinte?

A válaszok alapján aztán közösen kialakíthatjuk a célkitűzéseit a következő félévre.

Melyik tantárgyakból elég, ha „szinten tartja magát”, és eléri a mostani eredményét. Először ezeket listázzuk. Ezekre kell a kevesebb koncentrált figyelmet fordítani a félévben. Ami nem azt jelenti, hogy ha a gyerek a magyart imádja, és kitűnő, a matekot pedig utálja, és épp hogy hármas, akkor a magyarral kevesebbet foglalkozzon, mert az „kevésbé fontos”. Ez inkább azt jelenti, hogy a matekra a következő félévben érdemes hangsúlyosabban odafigyelnie.

Melyik tantárgyakból képes jobb jegyet (is) elérni, ha odafigyel, anélkül, hogy külső segítségre lenne szüksége.

És végül: az igazán kritikus elemek, amelyekkel egyedül segítség nélkül a saját bevallása szerint nem fog boldogulni. Ezekhez a tantárgyakhoz érdemes külső segítséget keresni számára.

Érdemes előre meghatározni a javítás mértékét is. Az egyes tárgyakból milyen jegy elérése a cél év végén? És ehhez milyen feladatokat kell majd félév közben még pluszban megcsinálnia?

Ennek a célkitűzésnek persze nem az a célja, hogy év végén, ha nem sikerül mindent úgy elérnie, ahogy most meghatároztátok, akkor majd az orra alá dugva lobogtathatod: „Látod, megint nem sikerült elérned!”

Inkább az lehet a pozitív hozadéka, hogy a gyerekek megtanulnak célokat kitűzni maguk elé, és ha előre eldöntötték, hogy min szeretnének javítani, változtatni, akkor év közben is könnyebb lesz rá visszagondolniuk. Könnyebben tudják majd tartani magukat ezekhez, vagy könnyebben emlékeztetheted majd arra, hogy miről beszélgettetek, mit szeretne ő maga elérni. (És persze, ha nem sikerül minden egyes, most kitűzött célt tökéletesen elérni, az sem baj. A következő periódusban újabb célokat tűzhettek ki, amelyben az el nem ért célok újra szerepelhetnek, és akkor már könnyebb lesz talán elérni is.)

Az EFT használata a célok eléréséhez

És persze a célok eléréséhez ők is használhatják az EFT erejét, és a kopogtatható mondatokat. A módszer rövid leírását itt tudod megnézni.

Az alábbi mondatok pedig segítségül szolgálhatnak a gyerekeknek az iskolai teljesítményükkel kapcsolatos feszültségek oldására.

„Annak ellenére, hogy ebben a tantárgyban nem vagyok elég jó, szeretem, és elfogadom magam.

„Annak ellenére, hogy ebből a tantárgyból én sosem leszek jobb, elfogadom a képességeimet még így is.”

„Annak ellenére, hogy nem hiszek magamban, úgy döntök, hogy egyre jobb leszek ebből a tantárgyból.”

„Annak ellenére, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ezt a célt én elérhetem, úgy döntök, hogy elég sokat elérek belőle.”

 

Ha sikerül hasznos, és a gyermeked számára is elérhető célokat kitűznötök együtt, még a félév elején, akkor talán ő is könnyebben fogja venni az iskola, és a tanárok támasztotta követelményeket, és könnyebben fogja “megugrani az iskolai akadályokat”. Valószínűleg így ő maga is több értelmét fogja látni az egésznek.

Hasonló témájú cikkeket, és korábbi blogokat itt olvashatsz.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek