Segítség! Háborúban a gyermekemmel!

 

Szoktad úgy érezni magad, hogy nem bírsz már a gyerekeddel? Akármit csinál, azonnal ugrassz rá? Képtelen vagy rendesen, higgadtan kezelni a vele kapcsolatos helyzeteket? És akármit mondanak a „nagykönyvek”, hogyan „kellene” vele viselkedned, egyszerűen már annyira pattanásig feszült nálad a húr, hogy képtelen vagy rá?

Tudod, mennyivel többen érzik ezt, mint ahányan be merik vallani? Ezek olyan érzések, amiket jobb, ha elhallgatunk mások elől, nehogy megítéljenek minket, hogy milyen szülők vagyunk?

Közben pedig hatalmas belső feszültséget okoz. Ráadásul ez egyre erősödik, mert nagyon hamar társul hozzá a bűntudat is:

„Nem lenne szabad így éreznem. Nem lenne szabad így gondolkodnom. Hiszen ő a gyermekem. És mindenki azt mondja, hogy tőlem függ, milyen felnőtt lesz belőle.”

Az Anyamentő Egyéni Foglalkozásokon gyakran kerülnek elő ezek az érzések. Azért, hogy fel lehessen őket oldani, és a foglalkozások után a szülő sokkal felszabadultabb lehessen a gyermekével.

Küzdelem szülő és gyerek között

Egy anyuka azzal keresett meg, hogy „háborúban áll” a 6 éves kislányával. Már annyira ki van készülve, és tehetetlen, hogy „csináljunk valamit a kislánnyal”.

Az első javaslatom az volt, hogy előbb az ő nagyon intenzív érzéseit oldjuk fel, mert neki is szüksége lenne rá. És majd kiderül, hogy fog ez a kislányára hatni.

A küzdelem szülő és gyermek között

Ahogy az anyuka mesélt róla:

Bennem alapvető szorongás él, hogy jól végzem-e a gyereknevelést. Szinte egyedül vagyok a gyerekekkel, mert a férjem állandóan dolgozik, külföldön van.

A 6 éves kislányom érzi a feszültségeket, és szorongást bennem, rezonál rá rendesen, és mindig próbára tesz.

Nagyon gyorsan felhúzom magam a vele kapcsolatos konfliktushelyzeteken, és pillanatok alatt ki tud borítani bármin. Örök küzdelem az életünk együtt.

A legjobban az fáj, hogy úgy érzem, maximális figyelmet kap (ráadásul a két kisebb gyerek rovására), és ő mégis úgy viselkedik, mintha nem figyelnének rá. De ezt csak otthon velem csinálja. Az óvodában, a közösségben angyal.

Nekem ezt nagyon nehéz elviselni.

Gyakorlatilag a születése óta harcolunk egymással.

Feszültségoldás EFT-vel

Az anyukát az feszítette a legjobban, amikor a kislány idegen helyen, váratlan helyzetekben befeszítette magát, és ellenállt, hangosan tiltakozott minden ellen. Ilyenkor semmivel sem tudta megnyugtatni, és nagyon gyorsan tehetetlenné, feszültté, és dühössé vált. Ráadásul még szégyellte is magát a kislány viselkedése miatt. (Milyen anya vagyok én ilyenkor? Mit gondolhatnak rólam mások?)

Először kiválasztottunk egy olyan emléket, amikor különösen erősen érezte ezeket az érzéseket, és a kislánya is különösen erősen ellenállt. A következő mondatokra alkalmaztuk az EFT-t:

„Annak ellenére, hogy erős szorongást érzek, tehetetlen, és dühös vagyok, amikor nem tudom kezelni őt, mélységesen szeretem és teljesen elfogadom magam.”

„Annak ellenére, hogy túl sok ez nekem, érzem a feszültséget a testemben (itt megneveztük a konkrét helyet, ahol neki jelentkezett ez a feszültség), mélységesen szeretem, és teljesen elfogadom magam.”

Az első foglalkozás után, egy hét múlva már ezt mondta:

„Nem feszülök rá annyira erre a problémára, és már nem zavarnak annyira a reakciói.”

Ekkor újabb emlékkel kezdtünk dolgozni, amikor nagyon intenzívek voltak az anyuka érzései a kislányával szemben. Ezúttal a düh került előtérbe. Ilyen mondatokat kopogtattunk:

„Annak ellenére, hogy dühös voltam rá, tehetetlennek éreztem magam, mert nem tudtam megnyugtatni, mélységesen szeretem, és teljesen elfogadom magam.”

„Annak ellenére, hogy feszült voltam, és szégyelltem magam miatta, mélységesen szeretem, és teljesen elfogadom magam.”

„Annak ellenére, hogy a kislányom hangja, és éles kiabálása zavar, és bosszant a legjobban, mélységesen szeretem, és teljesen elfogadom magam.”

Ez alkalommal az a dühítő érzés is előkerült, ahogy az anyuka a saját édesanyjára emlékezett. Ezerszer megfogadta, hogy soha nem lesz olyan, mint ő volt. És persze dühös volt saját magára is, mikor észrevette, hogy pont úgy viselkedik a kislányával szemben, amit annak idején az anyukájában a legjobban utált.

„Annak ellenére, hogy dühös vagyok magamra, mert pont úgy viselkedem, mint az Anyu, pedig annyiszor megfogadtam, hogy ez sose történhet meg, mélységesen szeretem, és teljesen elfogadom magam.”

„Annak ellenére, hogy utálom, amikor a kislányom kikényszeríti belőlem, hogy ugyanúgy viselkedjek, mélységesen szeretem, és teljesen elfogadom magam.”

„Annak ellenére, hogy küzdök a kislányommal, küzdök magammal, és küzdök az anyukám viselkedésével magamban, mélységesen szeretem, és teljesen elfogadom magam.”

„Annak ellenére, hogy ez a küzdelem (magammal, az Anyuval, a kislányommal) határozza meg az egész életemet, mélységesen szeretem és teljesen elfogadom magam.”

Ezek után még sokat kopogtattunk a (testi és lelki) feszültségeire, az édesanyjával, és a kislányával kapcsolatos harcainak emlékeire, azokra a helyzetekre, amikor nem tudott nyugodt maradni, és arra az érzésre, hogy túl magasak az elvárásai saját magával szemben.

 

A feszültségoldás eredménye

Ez az anyuka 6 alkalommal volt nálam. A foglalkozások hatására elmúlt a harc közte és kislánya között, és megértette a saját édesanyjával való kapcsolatát is, ami hozzájárult ennek a harcnak a kialakulásához.

Megértette egy mélyebb szinten, és az ő szempontjából is, hogy a kislánya miért viselkedett gyakran ellenállóan vele szemben. Miért akarta annyira intenzíven elérni, hogy figyeljenek rá (minden pillanatban támaszra, és biztonságra volt szüksége, valakivel állandóan kapcsolatban kellett lennie, még ha ez a megnyilvánulásaiból nem is volt annyira egyértelmű egy külső szemlélőnek).

És, ami a legérdekesebb, ahogy az anyából eltűnt az örökös feszültség és küzdelem, a kislány megváltozott!

Mindenki megjegyezte, mennyivel nyugodtabbak lettek mind a ketten (azok is, akik nem tudtak róla, hogy az anya az érzelmei oldásával foglalkozott). A férjnek is feltűnt a pozitív változás kettőjük között. A kislányt, akivel „eredetileg” foglalkoznom kellett volna, pedig egyáltalán nem is láttam… 🙂

 

Ha úgy érzed, hogy ez a téma Téged is gyakrabban szokott érinteni, mint szeretnéd, akkor első körben nyugodtan használd a fenti mondatokat a feszültséged levezetésére, csökkentésére. Itt találsz egy rövid, összefoglaló leírást az EFT alkalmazásáról hozzá.

Ha pedig úgy érzed, hogy ennél összetettebb a problémád, és több segítségre lenne szükséged, akkor itt tudsz jelentkezni az egyéni foglalkozásokra.

 

Ha érdekelnek régebbi blogok, korábbi bejegyzések is hasonló témában, akkor itt tudsz böngészni közöttük:

Hogyan érzem magam anyaként?

Ezek a cikkek is érdekelhetnek