Mások gyermekei könnyebben veszik az élet akadályait, mint az enyém!

 

Volt már olyan érzésed, hogy a Te gyermeked „nem elég jó”?
Akármit teszel vele, akárhogy prédikálsz neki, mégsem tud azokhoz a követelményekhez, elvárásokhoz alkalmazkodni, ami szerinted a legminimálisabban kellene, hogy sikeres gyerekké, és később sikeres felnőtté váljon.

Nem tanul elég jól, nem elég rendes, kedves, tisztelettudó a felnőttekkel, nincs motivációja, nem szeret semmit, nem lelkesedik eléggé semmiért. Nem tudod, mi van vele, csak azt érzed, hogy ez, ahogy most van, Neked nem kielégítő, nem megfelelő. Folyamatosan azon aggódsz, milyen lesz így ennek a gyereknek a jövője. És elkeserít, amit látsz. Pedig Te már mindent megtettél érte. Vagy dühös vagy rá…

Bezzeg a szomszéd gyerekek, vagy az osztálytársak, vagy az ismerős gyerekek…

Ők miért tudnak sokkal rendesebbek lenni? Ők miért mások, mint az én gyermekem?

És nem elég, hogy Te nem látod rajta a minimális fejlődés, vagy fejlődni akarás jeleit, de még ráadásul itt az iskola is. Ami még jobban felerősíti ezeket a különbségeket.

Beindulnak a motorok, szeptembertől újra teljesíteni kell. Mind a tanulmányi eredményekben hoznia kell egy szintet (amire szerinted képes, hogy megcsinálja), mind a viselkedésében teljesíteni kell. És ha vannak külön órái, elfoglaltságai, szakkörei, hobbijai… Amerre csak néz, mindenütt elvárás hegyekben.

Egyáltalán nem engedheti meg magának, hogy ellazuljon. A következő tíz hónap erről fog szólni. Te pedig szeretnéd, ha a legjobban helytállna minden területen. De persze ha elkezded összehasonlítani a környezetetekben élő többi gyerekkel, már korántsem olyan rózsás a helyzet. Nekik miért megy mindez jobban?

Talán ő azt érzi, amit titokban, – szigorúan ki nem mondva – Te is gondolsz róla: ő mindehhez nem elég jó. Ő erre nem képes?

Te harcolsz, küzdesz, gürizel nap, mint nap, hogy előrébb juss az életben, ugyanakkor a gyermeked nem tesz semmit magáért. A jegyei, vagy a tanárok véleménye is erről árulkodik. Még érte is neked kell tenned…

És ráadásul most elkezdődött az újabb tanév, lehet megint ezeken a problémákon rágódni.

„Az én gyermekemből nem lesz semmi.”

„Nem tudom, hogyan, és mikor lesz belőle végre tisztességes ember.”

„Mikor lesz ennek végre vége, mikor annyira szeretném már látni, hogy ő is sikeres ?”

„Én ezt már nem bírom idegekkel. Nem értem a gyermekem. Nem értem, hogy miért tart ott, ahol. Illetve nem tart sehol, ahol a többiekhez képest kellene neki.”

Egyre nagyobb a keserűség, és szorongás benned, egyre jobban frusztrálod magad. Ahogy mennek az évek, és nem változik semmi…

Eleinte azzal biztattad magad, majd kinövi egyszer… vagy még most is azzal biztatod magad. Ez ad erőt ahhoz, hogy folytasd. De vajon legbelül hiszel abban, hogy egyszer majd kinövi? Egyszer majd biztosan megváltozik? Egyszer majd csak észreveszi magától, hogy mennyi mindent kapott, mennyi mindent megtettél érte?

És ha sosem veszi észre? Mert ő folyamatosan csak menekülni akar a feladatok, felelősségek, kötöttségek elől?

De vajon az elvárásaink valóban megfelelnek a gyerekek képességeinek? Annak, amit ő tud, nem annak, amilyennek mi látni szeretnénk, de talán sohasem lesz. Szabad-e olyasmit elvárnunk tőle, amit szemmel láthatóan nem tud teljesíteni? Nem csak nem akar, de nem is képes rá.

Vajon meg tudunk-e benne eléggé bízni, hogy egyszer majd meg fog tudni állni a saját lábán? Nem várunk-e el tőle többet, mint amennyire mi képesek voltunk az ő korában?

Belegondoltál már, mi lenne, ha ezt az évet végre szorongás, dilemmák, és tehetetlenség nélkül kezdenéd?

Hogy esetleg Te is megérdemled, hogy megnyugodj a gyermeked eredményeivel, viselkedésével, jövőjével kapcsolatban (akárhol tart is most a gyerek, és lehetne jobb helyen)?

Nem szeretnéd néha, hogy tisztábban lásd a saját helyzetedet, és az övét is?

Mi az, amiért ténylegesen szükséges aggódni, és mi az, amit „majd kinő”, bár most még azt hiszed, hogy ennek a tehetetlenségnek sosem lesz vége?

Tehetetlenség és szorongás a gyermekem teljesítményével kapcsolatban. Merre tovább?

Szeretnéd, ha végre már nem ez a szorongás és tehetetlenség befolyásolná mindkettőtök életét?

Nem lenne jobb, ha nyugodtan, megkönnyebbülten, felszabadultan tudnád kezelni az ő problémáit, mert a sajátjaidtól már megszabadultál?

Ha úgy gondolod, hogy már mindent megtettél érte (hiába), de már nem bírod tovább a feszültséget, akkor itt az ideje, hogy végre magadért is tegyél, hogy végre Te nyugodtabban állhass hozzá a helyzethez.

Az Anyamentő Egyéni Foglalkozásokon abban tudok neked segíteni, hogy megszabadulj a felesleges szorongástól, feszültségtől, tehetetlenségtől, amelyet ez a helyzet kivált belőled. És ez egyidejűleg a gyermeked is felszabadítja az elvárások nyomasztó terhe alól.

Szívesen segítek feldolgozni mindazt a feszültséget (dühöt, szégyenérzetet, csalódást, sikertelenség érzést, vagy bármi mást), ami a gyermekeddel kapcsolatban összegyűlt benned az évek alatt, de persze a világért nem mernéd bevallani senkinek.

Mit gondolnának akkor Rólad mások, milyen anya vagy? Vagy mit gondolnál Te magadról, milyen anya vagy? Hidd el, ezek a vég nélküli önvádak könnyebben feloldhatóak, és megszüntethetőek, mint gondolnád.

 

Van olyan család a környezetedben, akit valamiért mintának tekintesz? Akik valamiben „szebbek, jobbak, ügyesebbek”, mint azt magadról, a gyermekedről, vagy a családodról hiszed? “Bezzeg az ő családjukban nincs feszültség, szorongás, tehetetlenség, ott a gyerekekkel minden flottul megy, könnyű nekik!”

Vajon mi az, ami miatt nekik olyan könnyedén mehet a dolguk (ha egyáltalán így van)?

 

Ezek a cikkek is érdekelhetnek