Mi mindentől szoronghatunk, ha a gyermekünkről van szó?

 

A gyermeknevelés során milyen szorongásokkal kell megküzdened szülőként?

Mi mindentől féltheted a gyermeked a mai világban?
Gyakorlatilag mindentől. Bármitől. Annyi veszélyforrásnak, és ingernek vannak naponta kitéve.

Milyen félelem okoz Neked gondot a gyermeknevelés során? Milyen szorongás tölt el, amikor naponta elengeded a kezét, hogy bölcsibe, óvodába, iskolába menjen? Vagy azt látod, hogy nem olyan barátai vannak, akik jót tennének neki? Vagy olyasmivel találkozik, amitől Te szívesebben óvnád még meg?

Lássunk egy listát a teljesség igénye nélkül:

1. Amíg csecsemő

Rendesen eszik? Rendesen alszik? Nem alszik, vagy eszik túl sokat? Nem alszik, vagy eszik túl keveset? Nem eszi ezt, vagy azt az ételt? A baba legurulhat a pelenkázóról. Legurulhat az ágyról. Ha hasra fordul, megfulladhat. Elesek a babával a kezemben. Nem a megfelelő ételeket adom neki. Valamitől allergiás lesz, bármennyire óvatos vagyok. Hármat tüsszentett, biztosan beteg. Amíg szoptatok, megfelelő ételeket eszek-e. Megfelelő naptejet, popsikrémet, babafürdetőt használok-e, nem fogok-e vele ártani neki? Milyen káros anyagokkal találkozhat, amit én észre sem veszek? Nem fáj-e valamitől a hasa? Miért sír annyit? Miért nem sír éppen? Mikor fordul meg? Mikor fog lehiggadni, és egy kicsit kevesebbet mozogni, nyüzsögni?

És így tovább a végtelenségig…

2. Ha már bölcsődés, óvodás

Vajon nem szorong nagyon, amíg távol van tőlem? Hogyan találja meg a helyét a közösségben? Nem bántják-e a társai? Nem bántják-e a gondozónők, óvónők valamivel? Sikeresen tud-e alkalmazkodni az ottani elvárásokhoz? Nem esik-e le a mászókáról? Nem rontja-e el a hasát? Nem lesz-e beteg, vagy lázas? Vajon jól érzi-e magát? Jól tettem-e, hogy ezt a bölcsődét, óvodát választottam neki? Hogy bír megbirkózni napközben az ottani feszültségekkel?

Gyermeknevelés és szorongás

3. Ha már iskolás

Hogyan fog hozzászokni a rengeteg plusz feladathoz? Elég okos lesz-e ehhez? Hogy fog kibírni többször 45 percet a fenekén ülve? Vajon nem adtam-e túl korán iskolába? Hogy fog majd alkalmazkodni a szigorhoz, és a szabályokhoz? Mindent meg fog-e érteni? Hogy fog tudni beilleszkedni a közösségbe? Mit kezd majd azokkal a tanárokkal, és / vagy tantárgyakkal, amiket nem szeret?

4. Ha már kiskamasz

Mikor, és milyen mértékben engedjem el a kezét? Mikor hagyjam magára, és mikor erőltessem, hogy mégis beszélgessünk? Vajon el tudom-e dönteni, hogy mikor mire van szüksége, mikor ő maga sem tudja? Nem tudom, hogy akkor teszek-e rosszat, ha túl önállónak hagyom, és nem vagyok eléggé mellette, vagy ha túl szorosan fogom, és ellenőrzöm? Ha eddig (véletlenül) minden sikerült a nevelésében, nem pont most fogok-e mindent elrontani, és egy életre szóló sérülést okozni neki?

5. Ha tinédzser

Vajon nem fog-e visszaélni az önállóságával? Nem keveredik-e rossz társaságba? Egyáltalán: milyen társasága van? Vagy: túl egyedül van, és sosem fog tudni beilleszkedni. Semmi nem érdekli. Mi lesz ebből a gyerekből később? Hogy fogja megérteni, hogy a tanulás neki lenne fontos, az életnek tanul, és nem nekem?

 

Egyszóval az aggodalom, szorongás, félelem lehetősége végtelen a gyermeknevelés során.

Bármikor bármiért aggódhatunk értük.

  • „Mi lesz, ha …?”
  • „Mi lett volna, ha …?”
  • „Mi lenne, ha …?”

Mennyi alapja van ezeknek a félelmeinknek?

Ha valóban igazak lennének: örökké retteghetnénk.

És mit okoz bennünk az állandó szorongás, félelem, aggodalom?

1. Fizikai károkat a szervezetünkben

Először csak enyhén: gyomoridegesség, hasmenés, hányinger, tenyérizzadás.

Aztán egyre komolyabb, és nehezebben kezelhető testi tünetek érkeznek, mivel egyre hosszabb ideig tartjuk fenn a szorongás, és az aggodalmak tárházát.

2. Mindeközben pedig az erős félelem elvág a valódi érzelmeinktől

Attól, hogy valóban megélhessük életünk fontos, és jelentős pillanatait:

  • Attól való félelmünkben, hogy óvodás gyermekünk szeme begyulladhat a homokozóban, észre sem vesszük, milyen ügyes homokvárakat épít.
  • Attól való félelmünkben, hogy a gyerek nem fog tudni beilleszkedni a közösségbe, nem vesszük észre, hogy közben van 1-2 komoly, és mély barátsága.
  • Attól való félelmünkben, hogy a gyerek majd nem teljesít jól, nem vesszük észre, hogy valójában csak 3 tantárgy nem megy neki a tizensokból.
  • Attól való félelmünkben, hogy elveszíthetjük a kapcsolatot vele, nem vesszük észre, mennyire ragaszkodik hozzánk, és igényli az együttléteinket.

A félelemnek az a sajátos tulajdonsága, hogy elvág a valóságtól. Csak az aggodalom szemüvegén keresztül leszünk képesek érzékelni mindent, ami körülöttünk történik.

Minél több mindentől félünk, annál több „ollót” tartunk a kezünkben, amivel sikeresen elvághatjuk a valódi kapcsolatot a gyermekünkkel.

Ezek a félelmek azonban, bármilyen furcsán hangzik, lehetnek pozitívak is. Nem, nem azért, mert ha félünk tőle, akkor legalább nem történik meg az adott esemény („Jobb félni, mint megijedni” alapon).

Sokkal inkább azért, mert hatalmas energiákat képviselnek.

A félelmeinkbe, és aggodalmainkba óriási energiákat fektetünk: először felépítjük őket magunkban (vagy felépülnek maguktól), aztán nagy erőfeszítésekkel fenntartjuk őket, miközben pedig megpróbáljuk elnyomni, elkerülni őket, vagy nem tudomást venni a létezésükről.

De mi történne, ha ennek a félelemnek legalább egy részét képesek lennénk elengedni?

  • Több figyelmet és erőt tudnánk fordítani azokra a dolgokra, amik igazán fontosak?
  • Képesek lennénk könnyebben meglátni a világban a boldogságot és örömöt?
  • Vagy egyszerűen csak több pillanatnak tudnánk felhőtlenül örülni?

Ha szeretnéd megtapasztalni, milyen felszabadító érzés, amikor kevesebb szorongással, félelemmel, aggódással töltöd a napjaid, akkor itt jelentkezhetsz Anyamentő Egyéni Foglalkozásra, ahol szívesen segítek Neked megszabadulni a szorongásaidtól.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek