Ismerősek Neked is a megfelelési kényszer közös tulajdonságai?

 

Hogyan dönthetik romba a magas elvárásaink a belső békénket?

Érezted már azt, hogy majd szétrobbansz a nyomástól és a feszültségtől? Minél többet várunk el magunktól, minél több külső elvárásnak szeretnénk megfelelni, annál gyakoribb vendégként számíthatunk a feszültségre.

A maximális célokra törekvők gyakran tűnnek kiválóan teljesítőknek. És bár ez nem látszik rajtuk kívülről, mégis lényegesen több stresszt kell elviselniük.

Van, ami ismerős számodra ezek közül?

Mindent vagy semmit gondolkodás

A maximalisták, és a kiválóan teljesítők is nehezen elérhető célokat tűznek maguk elé, és keményen dolgoznak azért, hogy mégis elérjék. De a kiválóan teljesítők elégedettek azzal, ha jó munkát végeznek, és kiváló teljesítményt nyújtanak (vagy közelítenek hozzá), még akkor is, ha a céljaikat nem tudták teljesen elérni. A maximalisták azonban nem érik be kevesebbel, mint tökéletessel. „A csak elég jót” már kudarcnak tekintik.

Kritikus szem

A maximalisták az átlagnál sokkal kritikusabbak magukkal, és másokkal szemben is. Képesek apró hibákat, és tökéletlenségeket is kiszúrni a saját munkájukban, és önmagukban éppúgy, mint másokban. Problémájuk van azzal, hogy ezenkívül bármi mást észrevegyenek, és nagyon ítélkezőek saját „hibáikkal” szemben.

Vonzás, vagy taszítás

A kiválóan teljesítőket vonzza, hogy egy-egy célt elérjenek, és boldogok minden egyes közelebb vivő lépéstől. A maximalisták azonban úgy érzik, hogy az a félelem taszítja őket egy cél elérése felé, hogy esetleg nem érik el a kitűzött célt.

Irreális elvárások

A maximalisták céljai nem mindig reálisak, nem mindig elérhetőek, ezért gyakrabban érzik magukat depressziósnak, vagy sikertelennek. Könnyebben lehetnének boldogok, ha képesek lennének elégedettek lenni magukkal kisebb célok elérésekor is.

Csak az eredményekre koncentrálás

A kiválóan teljesítők képesek élvezni egy cél elérésének folyamatát is, míg a maximalistákat csak az elégíti ki, ha már elérték a kitűzött célt. A maximalisták az út helyet csak a végeredményre képesek koncentrálni. Amit ráadásul feketén-fehéren értékelnek. Vagy elérték, vagy nem. De nehezükre esik értékelni a fejlődés és tanulás folyamatát.

Depresszió, ha nem érik el a céljukat

A maximalisták kevésbé boldogok, és lazák, mint a kiválóan teljesítők. Sokkal kevésbé képesek a csalódásokat, kudarcokat megemészteni, és visszatérni a mindennapi életükhöz. Sokkal többet bántják, és szidják magukat, ha valami nem sikerül igazán. Életüket gyakrabban uralják a negatív érzések, mint másokét, különösen, ha nem érték el eleve túl magas elvárásaikat.

Félelem a kudarctól

Mivel a maximalisták hatalmas hangsúlyt helyeznek a célok elérésére, semmi kevesebbel nem tudnak megelégedni, mint a tökéletes eredménnyel. Ezért számukra a kudarc lehetőségének gondolata erős félelmekkel jár együtt. És mivel minden, ami a tökéletesnél kevesebb eredményt hoz, kudarcnak számít…

A megfelelési kényszer közös tulajdonságai

Halogatás

Talán ellentmondásnak tűnhet, hogy a maximalisták hajlamosak a halogatásra, mivel ez a tulajdonság hátrányos a hatékonyságra nézve, mégis úgy tűnik, hogy a maximalizmus, és a halogatás kéz a kézben járnak. Ez azért lehetséges, mert annyira aggódhatnak a kudarctól és a tökéletlenségtől, hogy inkább bele se kezdenek bizonyos dolgokba. Ez sajnos azonban csak ahhoz az érzéshez vezet, hogy még jobban félni kezdenek a kudarctól, és már ki is alakult egy ördögi kör.

Védekező állás

Mivel a nem egészen tökéletes teljesítmény egyben fájdalmas is, ezért az építő jellegű kritikát általában támadásnak érzékelik, amitől minden eszközzel meg kell védeniük magukat.

Kevés önbizalom

A maximalisták nagyon gyakran boldogtalanok, és rettentően önkritikusak, ennek következtében pedig alacsony önbizalommal rendelkeznek. Gyakran érzik magukat magányosnak, és elszigeteltnek, de kritikus természetük, és szigorúságok is távolságtartásra kényszeríthet másokat. Ami aztán megint alacsonyabb önértékelésbe torkollhat.

Van ezek között a tulajdonságok között olyan, ami ismerős számodra?

Gondoltál már rá, hogy szívesen megszabadulnál ezeknek a tulajdonságoknak legalább egy részétől, mert jobban megnehezítik az életed, mint azt szeretnéd?

Ráadásul a sorozatos negatív érzések miatt még annak sem tudsz igazán örülni, aminek valójában szeretnél? Például a családoddal, és a gyerekeiddel együtt töltött időnek, vagy egy-egy elég jól elvégzett feladatnak?

Ne aggódj. Az első lépés az, ha felismered, hogy némi változtatásra szükséged lehet, hogy végre megszerezd a belső békéd, és elégedett légy azzal is, ha valami „csak” elég jól sikerül ezentúl.

Ha szeretnél végre megszabadulni a negatív érzéseidtől, akkor itt kaphatsz hozzá segítséget.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek