Megérdemlem anyaként a boldogságot?

 

„A gyerek problémái az elsők. A legfontosabbak. Azokat kell mindenképpen megoldani. Magammal nincs időm törődni.

Ha ő nem érzi jól magát, én sem érezhetem jól magam.

Amíg ő szenved, én nem lehetek boldog.”

Ismerősek ezek a mondatok?

Rengeteget hallottam már ehhez hasonlóakat anyáktól az Anyamentő Egyéni Foglalkozásokon.

Olyan anyáktól, akik eljöttek, hogy megoldjuk a gyerek problémáit, és nem értették (nem akarták érteni), hogy az ő saját problémájuk hogyan kapcsolódik a gyerek problémáihoz.

„Hiszen mindent megteszek érte! Mindig ő az első. Magammal nem is szoktam már szinte törődni.”

Igen, de hogyan legyen a gyerek boldog, ha azt látja, hogy a családtagjainak mások boldogsága fontosabb (és ez a pozitív, jó, követendő példa), mint a sajátom?

Ilyenkor a gyerekek ki nem mondott, tudatalatti válasza erre viselkedés mintára:

„Ha anya nem érdemli meg a boldogságot, akkor én sem. Miért érdemelném meg jobban, mint ő?”

Ezzel erősítik leginkább az anya gyermek kapcsolatot.

És egyébként pedig. Az én kérdésem ilyenkor az szokott lenni:

Miért nem érdemlem meg én a boldogságot? Miért csak a gyerek érdemli meg?

Ártok vele valakinek, ha én magam is egy kicsivel jobban érzem magam a bőrömben?

Vajon mit fog akkor látni a gyerek rajtam, mint anya?

Nem mondhatja-e ilyenkor tudat alatt azt rá: „Ha anya megérdemli a boldogságot, kiegyensúlyozottságot, felszabadultságot, akkor én is? Ebben ugyanúgy másolhatom őt, mint amikor rosszul érezte magát.”

Nem sokkal jobb, amikor a gyerekeink ilyen tudat alatti válaszokkal reagálnak arra, hogy hogyan viselkedünk velük?

Szeretnéd megtanulni a „Boldogság Alapreceptjét”?

Azt a receptet, ami garantáltan hatással lesz Rád és a családodra is, ahogy megismered.

Nézz utána ennek itt.

Ha meg is szeretnéd tanulni, akkor pedig szeretettel várunk most hétvégén (2013. december 7-8.) Budapesten a Visegrádi u. 60.-ban.

Kattints ide, és jelentkezz.

 

Ezek a cikkek is érdekelhetnek